A Santa Maria in
Trastevere bazilikában a betegekért imádkoznak
1Kor 5,1–8 – Fölszámolni
a rosszat és a jó kovászának lenni
A
levél hosszú bevezetőjét képező első négy fejezet után Pál most néhány olyan
kérdésre válaszol, melyek a közösség életét érintik. Az apostol szavaiból
kitűnik, milyen erős kötelék fűzte őt a korintusi gyülekezethez. Igen
határozottan lép fel a közösségben jelentkező vérfertőzés esetével szemben, amire
azonnal megoldást kell találni. Ez a probléma ráirányítja a figyelmet a testvér
figyelmeztetésének felelősségére. Ezt a feladatot sokszor lustaságból vagy
nemtörődömségből elhanyagoljuk. Csak az képes figyelmeztetni a másikat, aki
vállalja a testvéri felelősséget. Hosszú és türelmes munka, sokszor
határozottság is kell ahhoz, hogy megváltoztassuk a hibát elkövető ember
szívét, és ezáltal tegyük lehetővé a közösség növekedését is. Ha súlyos a vétek
– mint ebben az említett esetben –, hasonlóan súlyos döntést kell hozni az
elhárítására. Mindez ugyanakkor nem lehetséges atyai szeretet nélkül, mely
képes a másik helyreigazítására. Pál apostol arra buzdít minket, hogy tartsuk
szem előtt azoknak az üdvösségét, akiket súlyos bűnök terhelnek. Ehhez nagy
lelkipásztori bölcsesség kell. Kemény döntésre van szükség, hogy a bűnös „lelke
üdvözüljön az Úr napján”. Pál első szavaiban szemrehányást tesz a közösségnek,
amiért ezt a „gazt” nem irtotta ki azonnal és kérlelhetetlenül, hanem esetleg
megelégedett némi pirongatással. Az apostol azt mondja, hogy a közösség felelős
minden tagjának életszentségéért. Ez az értelme a testvér figyelmeztetésének. A
rossz kovász képe segít megérteni: lankadatlan figyelemre van szükség ahhoz, hogy
a rosszat kiirtsuk. A „tisztaság és igazság kovásztalan kenyerét” kell
választanunk, hogy a hívők közösségét Isten akarata szerint növelhessük. Ha a
tészta megkelt, akkor meg kell kelesztenie az egész várost is.
Imádság a szegényekért
