1Kor 13,1–13 – A
szeretet himnusza
1Szóljak bár az emberek vagy angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, olyan vagyok, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.
2Legyen bár prófétáló tehetségem, ismerjem akár az összes titkot és minden tudományt, és legyen bár olyan teljes a hitem, hogy a hegyeket áthelyezzem: ha szeretet nincs bennem, semmi sem vagyok. 3Osszam el bár egész vagyonomat alamizsnaként, és adjam át testemet, hogy dicsekedjek: ha szeretet nincs bennem, semmit sem használ nekem.
4A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, nem féltékeny, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, 5nem tapintatlan, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem feltételezi a rosszat, 6nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal; 7mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.
8A szeretet soha meg nem szűnik. A prófétálások véget érnek, a nyelvek megszűnnek, a tudomány elenyészik. 9Mert töredékes a megismerésünk, és töredékes a prófétálásunk; 10amikor pedig eljön majd a tökéletes, a töredékes véget fog érni. 11Amikor gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek, úgy éreztem, mint a gyermek, úgy gondolkoztam, mint a gyermek; amikor pedig férfivá lettem, felhagytam azokkal a dolgokkal, amelyek gyermekhez valók. 12Most ugyanis tükör által, homályosan látunk, akkor pedig majd színről színre. Most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, mint ahogy én is ismert vagyok.
13Most tehát megmarad a hit, a remény, a szeretet, ez a három; de ezek közül legnagyobb a szeretet.
2Legyen bár prófétáló tehetségem, ismerjem akár az összes titkot és minden tudományt, és legyen bár olyan teljes a hitem, hogy a hegyeket áthelyezzem: ha szeretet nincs bennem, semmi sem vagyok. 3Osszam el bár egész vagyonomat alamizsnaként, és adjam át testemet, hogy dicsekedjek: ha szeretet nincs bennem, semmit sem használ nekem.
4A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, nem féltékeny, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, 5nem tapintatlan, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem feltételezi a rosszat, 6nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal; 7mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.
8A szeretet soha meg nem szűnik. A prófétálások véget érnek, a nyelvek megszűnnek, a tudomány elenyészik. 9Mert töredékes a megismerésünk, és töredékes a prófétálásunk; 10amikor pedig eljön majd a tökéletes, a töredékes véget fog érni. 11Amikor gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek, úgy éreztem, mint a gyermek, úgy gondolkoztam, mint a gyermek; amikor pedig férfivá lettem, felhagytam azokkal a dolgokkal, amelyek gyermekhez valók. 12Most ugyanis tükör által, homályosan látunk, akkor pedig majd színről színre. Most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, mint ahogy én is ismert vagyok.
13Most tehát megmarad a hit, a remény, a szeretet, ez a három; de ezek közül legnagyobb a szeretet.
Ez
az egyik legismertebb részlet Pál apostol írásai közül. Az evangéliumi
szeretetre utalván Pál a görög „agapé” kifejezést alkalmazza, ami az „erosz” és
a „philia” szavakhoz képest sokkal ritkábban használtak. A keresztényi szeretet
– amit Jézus megélt és megmutatott, és ami a keresztre vezette – olyannyira
ismeretlen dolog volt, hogy egy új kifejezés bevezetésére volt szükség. Emberi
szempontból fölfoghatatlan szeretetről volt szó ugyanis: érdek nélküli,
ingyenes, sőt igazolhatatlan szeretet, mely – és ez a legkevesebb, amit
mondhatunk róla – a kölcsönösségtől függetlenül is tevékenykedik. Az agapé
Isten szeretete, amit kiárasztott a szívünkbe. Karizma abban az értelemben,
hogy Isten ingyenes ajándéka. Az apostol azt mondhatja, hogy ez a legnagyobb
karizma, mert ez maga Isten. Éppen ezért a szeretet nem lehet a mi
munkálkodásunk gyümölcse. Az agapét be kell fogadni, meg kell őrizni, táplálni
kell, megerősíteni és fölnevelni. Éppen ezért úgy is nevezhetjük, hogy út,
melyen végig kell menni. De mindenekelőtt ajándék, amit be kell fogadnunk. Ha
ez az ajándék hiányzik – nincs meg az ingyenes szeretet, melyet Jézus megélt –,
akkor fölöslegesen beszélünk az angyalok nyelvén, mondja Pál, fölöslegesen
prófétálunk, fölösleges a hitünk és fölösleges az önkiüresítésünk is. Az
evangéliumi szeretet az üdvösség lényege, mert ez maga az Isten. Aki befogadja,
elnéző lesz, jóindulatú, alázatos, türelmes, jó és könyörületes. A felsorolás
kiemeli a tökéletességre vezető út állomásait. Ezt az utat minden hívő embernek
végig kell járnia: ez az út minden más útnál jobb, és mindenki előtt nyitva
áll. Szeretet nélkül semmi sincsen; Isten ingyenes szeretete minden jónak a
forrása. Ez a szeretet örökké tart.
Imádság a szentekkel
