Iz 55,6–9; Zsolt
144 (143); Fil 1,20–27; Mt 20,1–16
Izajás
könyvében azt olvassuk: „az én gondolataim nem a ti gondolataitok és az én
útjaim nem a ti útjaitok – mondja az Úr. Igen, amennyivel magasabb az ég a
földnél, annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál, az én gondolataim –
a ti gondolataitoknál.” Ugyanígy Isten szeretete is ennyivel nagyobb a
miénknél, de csak akkor ismerjük fel azt a kicsit, amik vagyunk, ha az ő
gondolataival és az ő útjaival szembesülünk; akkor találunk rá önmagunkra, ha
hozzá igazodunk. Jézus más, mint a világ mentalitása. Ez az értelme Máté
evangéliumában az utolsó órában fölfogadott munkásokról szóló példabeszédnek
is. Nagyon furcsának tűnhetett Jézus hallgatói számára a szőlősgazda gesztusa: ugyanazt
a fizetséget adta azoknak, akik egész nap dolgoztak, mint a csupán egyórányi
munkát végzőknek. Ez ugyanis tökéletesen idegen volt a megszokott, igazságos
bérezéstől. Jól ismerjük a példabeszédet. Egy mezőgazdasági vállalkozónak
munkásokra van szüksége a szőlőjében, és hajnaltól kezdve kijár értük a térre.
Egy dénár fizetségben egyezik meg velük. De még több munkásra van szüksége,
ötször megy ki értük. Utolsó alkalommal azokat hívja, akik még mindig ott
várakoznak. Azt válaszolják neki: senki sem fogadott fel minket. Ennek hallatán
gondolhatunk a sok munkanélküli fiatalra vagy kevésbé fiatalra; nem csak arra,
hogy nincs rendesen megfizetett állásuk, hanem hogy nem tudunk egy szolidáris
életet fölépíteni. A példabeszéd folytatódik: amikor eljön az este, megkezdődik
a bér kiosztása. Az utolsók megkapják az egy dénárt fejenként. Ennek láttán az
elsők úgy gondolják, ők majd többet kapnak. Logikus, és talán igazságos is volna.
De amikor látják, hogy ők is annyit kapnak, mint az utolsók, zúgolódni kezdenek
a gazda ellen: Ez nem igazságos! – gondolják, már-már ki is mondják. A
példabeszéd hallgatói, és talán mi magunk is hajlunk rá, hogy egyetértsünk velük.
Ám éppen ebben válik nyilvánvalóvá a távolság az ég és a föld között.
Mindenekelőtt
tisztáznunk kell, hogy Jézus nem akar leckét adni társadalmi igazságosságból,
hanem az Atya cselekvésmódját, irgalmasságát akarja bemutatni, mely meghaladja
az átlagos emberi gondolkodásmódot. Ez a rendkívüli irgalom zúgolódást és
botrányt is kelt. Mégsem arról van szó, hogy Isten önkényesen jutalmazna,
puszta szeszélyből kinek többet, kinek kevesebbet adva. Isten senkivel sem igazságtalan,
még kevésbé bolond. Hatalmas jósága arra készteti, hogy mindenkinek
szükségletei szerint adjon. Isten igazságossága nem valamilyen elvont
egyenlőségben keresendő, hanem gyermekeinek szükségleteihez igazodik. Ez a
példabeszéd arra figyelmeztet minket, milyen nagy bölcsesség rejlik abban az
útban, amit az Úr mutat nekünk. A fizetség abban áll, hogy az Úr elhívott
bennünket a szőlőjébe dolgozni, és abban a vigasztalásban, amit maga a meghívás
nyújt. Nem számít, sok vagy kevés ideje vagyunk a szőlőben.
Imádság az Úr
napján
