Szeptember 3., csütörtök

Nagy Szent Gergely (540–604) pápára és egyháztanítóra emlékezünk

1Kor 3,18–23 – Felelősség az építkezésben

¹⁸Senki se ámítsa önmagát. Aki közületek bölcsnek véli magát ezen a világon, legyen oktalanná, hogy bölcs lehessen.

¹⁹Mert e világ bölcsessége oktalanság Isten előtt. Írva van ugyanis:
»Megfogja a bölcseket ravaszságukban«
.

²⁰Továbbá:
»Az Úr tudja a bölcsek gondolatairól,
hogy hiábavalók«
.

²¹Senki se dicsekedjék tehát emberekkel. Mert minden a tietek, ²²akár Pál, akár Apolló, akár Kéfás, akár a világ, akár az élet, akár a halál, akár a jelenvalók, akár a jövendők: minden a tietek, ²³ti pedig Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené.

Minden a tietek –  ismétli kétszer is az apostol, két különböző versben. Ez az igazság túlzásnak vagy éppen elvontnak is tűnhet annak szemében, aki fáradozik, hogy egy kis dicsőséget szerezzen az emberek előtt, aki saját ügyeskedéseivel vagy fortélyaival akarja ezt kiérdemelni. Hiábavaló fáradozás önmagunknak, egyéni terveink szerint építkezni. Az apostol figyelmezteti a korintusi keresztényeket, hogy már nagyon sok ajándékot kaptak. Sőt, az igazi bölcsesség abban áll, hogy fölismerjük ezt a nagy ajándékot, amit kaptunk: „Minden a tietek: Pál, Apolló, Kéfás, a világ, az élet, a halál, a jelenvalók, az eljövendők: minden a tietek.” Igen, minden a miénk. Hiszen az üdvösség egész kincsét ingyen kaptuk. Nem a mi erőfeszítéseink vagy eredményeink gyümölcse, hogy dicsekedhetnénk vele. Vigyázzunk, hogy be ne csapjuk magunkat! Ez a kísértés gyakran ott leselkedik a hívők gondolataiban és szívében. Mi mindent Istentől kaptunk: a szeretet evangéliumát, testvéreinket a közösségben, és ezzel együtt jövőnket és a világ jövőjét is. Az igazi bölcsesség abban áll, hogy befogadjuk Istennek ezt az egész világra vonatkozó misztériumát, aminek kegyelemből mi is részesei lettünk. Soha nem szabad belefáradni, hogy ezt a misztériumot elfogadjuk, őrizzük és továbbadjuk mindenütt a világon. Pál apostol így foglalja össze: „Ti azonban Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig az Istené.” Ez a kijelentés a sarkából dönt ki mindenféle magunkba fordulást: az Egyház ma arra hivatott, hogy szemlélje a végső célt, magát Istent, és kövesse Jézust, hogy a világ minden népe Isten szent hegye, a mennyei Jeruzsálem felé induljon, amit Isten épített azért, hogy mindenki otthona legyen.

Imádság az Egyházért