Szeptember 11., péntek

Az Egyesült Államokban 2001-ben elkövetett terrortámadásokra emlékezünk, valamint a terrorizmus és az erőszak áldozataira; imádkozzunk a békéért

1Kor 9,16–27 – Mindenki szolgája

¹⁶Mert ha hirdetem az evangéliumot, nincs miért dicsekednem, hiszen kényszer alatt vagyok. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot! ¹⁷Mert ha a magam akaratából tenném ezt, fizetségre tarthatnék igényt. De ha nem a magam akaratából teszem, akkor sáfársággal vagyok megbízva. ¹⁸Mi tehát az én fizetségem? Az, hogy az evangélium hirdetésekor ingyen adom az evangéliumot, és nem élek vissza az evangéliumból eredő hatalmammal.
¹⁹Mert én, bár mindenkitől független voltam, mindenki szolgájává tettem magam, hogy minél többeket nyerjek meg. ²⁰A zsidóknak olyan lettem, mint zsidó, hogy megnyerjem a zsidókat; a törvény alatt levőknek, mintha a törvény alatt volnék – bár én magam nem vagyok a törvény alatt –, hogy a törvény alatt levőket megnyerjem; ²¹a törvény nélkül levőknek, mintha a törvény nélkül volnék – bár nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvénye alatt élek –, hogy megnyerjem a törvény nélkül levőket. ²²A gyöngéknek gyönge lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket; mindenkinek mindene lettem, hogy egyeseket megmentsek. ²³Mindent az evangéliumért teszek, hogy nekem is részem legyen benne. ²⁴Nem tudjátok, hogy akik a versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a díjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek! ²⁵Az pedig, aki részt vesz a versenyben, mindentől tartózkodik: ők azért, hogy hervatag koszorút nyerjenek, mi pedig, hogy hervadhatatlant. ²⁶Futok tehát, és nem csak vaktában; mérem az ökölcsapásokat, s nem csak úgy, a levegőbe csapkodva; ²⁷hanem sanyargatom a testemet és szolgaságba vetem, nehogy, míg másokat tanítok, magam elvetésre méltó legyek.

Pál az igazi szabadságról tanúskodik, azt hirdeti nekünk: amikor az ember „mindenkinek szolgája” lesz, csakhogy továbbadja az evangéliumot. Az apostol a saját tanúságtételének erejével kapcsolja össze a két állítást: „mindenkitől független voltam, mégis mindenkinek szolgája lettem.” Fülünkben csengenek Jézus szavai: „Ha valaki közületek nagy akar lenni, legyen a szolgátok, és ha valaki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája” (Mk 10,43–44). Csakhogy nem a lelket tökéletesítő aszketikus gyakorlatról van szó. Az apostol azért lett szolga, hogy minél több embert megnyerjen Krisztusnak. Néhány sorban ötször ismétli meg a „megnyer” igét, amivel szoros összefüggésbe hoz egy másikat: „üdvözít”. Az apostol szíve nem önmagáért dobog, hanem az egész világot magához öleli: „Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit üdvözítsek.” Pál senkit (se zsidót, se hitetlent) nem zár ki ebből, és nem is nyugszik addig, amíg az evangélium el nem jut a lehető legtöbb emberhez. Ez az ő versenye, futása egy életen át. Tanúságtétele különös erővel kell hogy újra fölhangozzék minden keresztény számára az új évezred elején is. Pál most újra úgy jelenik meg előttünk, mint aki képes volt magáévá tenni Jézus igehirdetésének egyetemes lelkületét, és megtalálta benne élete értelmét. Az apostol az egész világot el akarja érni: gondolataiban ott van Róma, a birodalom fővárosa, és egészen Hispániáig, a mai Spanyolországig, az akkor ismert világ határáig el akar jutni. Pál ma is példa minden keresztény közösségnek arra, hogyan hirdessék az evangéliumot a föld végső határáig.

A Szent Kereszt imádsága