Ez az egyetlen olyan szakasz az Ószövetségben, amely egy idegen királyt messiásnak, Isten fölkentjének, küldöttének nevez: Círuszt, a perzsák királyát, vagyis annak a népnek az uralkodóját, amely elfoglalta a babiloni birodalmat. Ez ugyancsak szokatlanul hangozhatott Izrael népe számára, amely a babiloni fogságban raboskodott. Isten valóban nagy szabadsággal cselekszik. Még egy idegen uralkodó is eszközzé lehet kezében, hogy meg- valósítsa szeretettervét. Az Úr nagy szabadsággal hív, túllépve a vér, a rokonság vagy hovatartozás kötelékein. És nem csupán azokat kedveli, akik ismerik őt. Valójában mindenki részt vehet az igazságos és békés világról szóló álmában. A próféta e szavai Isten szabadságát mutatják meg, aki Izrael határain túl is működik. Már az Ószövetségtől kezdve megjelenik az egyetemes üdvösség terve, amellyel Isten titokzatos módon minden néphez eljut. Ennek az ősi bibliai kinyilatkoztatásnak a nyomán Jézus tanítványainak az a feladatuk, hogy fölismerjék Isten egyetemes művét a történelemben, és dicsőítsék határtalan szeretetéért. Az imádság Isten segítségül hívása is a békéért és az igazságosságért. Az Izajás könyvében leírt álom a kezdetektől fogva pontosan ez: Isten igazságot szolgáltat, és békét ajándékoz a háborúk gyötörte világnak, amelyben oly sok igazságtalanság éri főleg a szegényeket. Így megérthetjük a fohászt, amely a most olvasott szakaszt nyitja: „Harmatozzatok, egek, onnan felülről, és ti, felhők, hullassatok győzelmet! Nyíljék meg a föld, és teremjen üdvösséget, és sarjadjon vele szabadulás is.” Ez a fohász száll fel minden keresztény közösségből, minden háborúk sújtotta népből, a föld minden szegletéből, ahol a szegények Istenhez kiáltanak fájdalmukban és szükségükben. A próféta arra hív, hogy ne zárkózzunk be reményvesztett pesszimizmusunkba, hanem nyissuk ajkunkat kitartó és közös imádságra.
Imádság a szentekkel
