Izrael királyságát az asszírok ereje fenyegeti, fennáll a veszély, hogy ez a jóval erősebb és terjeszkedésre berendezkedett nép leigázza. Acház király aggodalmában Izajáshoz fordul, hogy Isten szavában találjon vigasztalást. A próféta próbálja megnyugtatni a királyt, arra biztatva, hogy Istenbe vesse bizalmát, és kérjen tőle jelet, ami majd megerősíti a szavait. De az arrogáns módon uralkodó király, aki most ellensége hatalmától retteg, nem bízik a próféta szavában. Kétes vallásosságot színlelve azt feleli neki, nem akarja„kísérteni az Urat”. Izajás a király bizalmatlanságától haragra gerjedve azt feleli, hogy az Úr maga ad majd neki jelet: „Íme, a szűz fogan, fiút szül, és
Immánuelnek nevezi el.” A próféta szava nem várt jövőt tár fel Acház előtt, amely egyébként nem az ő napjaiban
fog beteljesedni, de megvalósul Izrael népének
és a föld minden népének
üdvösségére. A keresztény hit ezt a sza- kaszt Jézus születésére vonatkoztatta, ahogy Máté evangéliumában olvassuk: „Ezek azért történtek, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta
szavával mondott: Íme, a szűz fogan és fiat szül, Emmánuel
lesz a neve.”
(Mt 1,22-23) A Szentírásnak ez a lapja
azt a nagy tervet tárja
elénk, amit Isten a föld minden népe számára készített: az egyetemes
üdvösség tervét. A mennyei Atya Jézusra és tanítványaira bízza a nagy feladatot, hogy a szeretet evangéliumát elvigyék a föld végső
határáig.
Imádság
az Úr Anyjával, Máriával
