Szent Miklós (†343) ünnepe: a kis-ázsiai Mira (ma: Demre, Törökország) püspöke volt; tisztelete nemcsak a nyugati, de minden keleti egyházban is él; ereklyéit az olaszországi Bariban őrzik. Emlékezzünk meg minden keleti keresztényről! Iz 40,1–11.
Jeruzsálem vigasztalása
Isten lelkének
sugallatára a próféta vigasztaló szavakkal szól a száműzött
néphez, amelyet elszomorít, hogy távol került Jeruzsálemtől. Miközben egyrészről arra hívja a népet, hogy gondolkodjon el az élet gyengeségén és törékenységén, másrészről arra buzdít,
hogy tekintetüket emeljék
az Úrra, aki nem hagyta el őket, sőt a szabadításukra siet. Ezért sürgősen el kell egyengetni az útját a pusztában, hogy az Úr eljuthasson a néphez.
A puszta számunkra a szívek pusztasága: a városok,
amelyek a szeretetet, az életet, a méltóságot nélkülöző pusztasággá változtak, és ezért úrrá lett rajtuk az erőszak,
a háború, az elhagyatottság, a magány.
Az Úr eljön, hogy megszabadítsa
a szíveket a gonosz,
a bűn, az önzés rabságából. A szív virágzásnak indul, amikor elér hozzá Isten szava: egy új szívből
egy új világ születik. Az Úr azt kéri a prófétától, hogy vigasztalja meg népét, vagyis szóljon a szívéhez, hogy újra
reménykedjen, nem önmagában, hanem
a szabadító Istenben bízva. És azt kéri a prófétától, hogy mindenkit vigasztaljon meg, hogy senki
ne maradjon ki az üdvösség új idejének hirdetéséből. Ezért kéri tőle:
„Menj föl egy magas hegyre, te, aki jó hírt viszel Sionnak; emeld föl erősen hangodat, te, aki jó hírt viszel Jeruzsálemnek.” Ebben az adventi időben a keresztény közösségek és minden egyes keresztény arra kap meghívást, hogy fogadja be a reménynek ezt a szavát.
Imádság
az Egyházért
