A karácsonyi evangélium az angyalnak a pásztorokhoz intézett szavait zengi nekünk: „Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában.” Mi is csatlakozunk azokhoz a pásztorokhoz, hogy elmenjünk velük megnézni a bepólyázott gyermeket, aki egy jászolban fekszik: maga Isten az, aki leszállt a mennyből. Új történelem kezdődik ezzel a Gyermek- kel. És a történelemnek minden karácsonykor újra kell kezdődnie. János evangéliuma Előszavának első szavai megörökítik a karácsony nagyságát és gyengédségét: „S az Ige testté lett, és közöttünk élt.” Az a Szó, amely „Is- tennél” volt, úgy döntött, leszáll, és az emberek között lakik. Azon az éj- szakán világosság támadt, ahogy Izajás megjövendölte: „A nép, amely sötétben jár, nagy fényességet lát. Akik a halál országának árnyékában laknak, azoknak világosság támad” – és Izajás szinte előre megízlelve karácsony éjszakájának az örömét, hozzátette: „Nagy ujjongással töltöd el őket, kitörő örömet adsz nekik. (...) Mert gyermek születik, fiú adatik nekünk.”Az a gyermek nem a földről érkezik, nem a mi gyümölcsünk; Isten legnagyobb ajándéka az embereknek. A mennyből szállt le, de az emberek nem fogadták be, és egy istállóban kellett megszületnie, a városon kívül:„nem jutott nekik hely” – írja keserűen Lukács. Hogy ne rendülnénk meg egy ilyen szeretet láttán, amely akkor sem megy arrébb, ha elutasítják, sőt még meg is erősíti jelenlétét? Isten lejön a földre, az állatok istállójában születik meg, gyermekként jelenik meg, aki a leggyengébb minden teremtmény között. A próféta emlékeztet arra, hogy az egyik neve a „béke hercege”. Talál ma helyet a földünkön?Pál apostol azt írja Titusznak, hogy abban a Gyermekben „üdvözítő Istenünk kinyilvánította jóságát és emberszeretetét, megmentett minket”. Egy olyan világban, amit az a háború embertelen éjszakává alakított át, megjelent Isten jósága és emberszeretete. Milyen szép a karácsonyi ebéd hagyománya, amely immár évtizedek óta ezen a napon a közös asztal köré gyűjti a szegényeket, menekülteket, időseket, betegeket, magányosokat: a béke asztala ez. Maga Jézus terít asztalt számukra. Ezért szállt alá a mennyből. Ő, aki megélte a nincstelenség keserűségét, hogy nem jutott neki hely, saját házában készít nekik lakomát születésének ünnepén. És ígymég erőteljesebben mondhatjuk, hogy a karácsony öröme valóban öröm nekünk és az egész népnek".
