Boldog Brenner János ciszterci szerzetes, pap vértanúságának emléknapja, aki 1957-ben, huszonhat évesen a kommunista diktatúra áldozata lett. Gigi emlékezete, egy nápolyi kisfiúé, aki 1983-ban erőszakos halállal halt meg; vele együtt emlékezünk meg minden gyermekről, aki az emberek erő- szakossága miatt szenved és hal meg; imádkozzunk a gyermekekért.
Iz 54,1–10. „Szívem ujjong megváltó Istenemben”
Hogy ne ujjongana egy meddő és elhagyatott város, amely sok gyermeket kap? Elhagyatott és megvetett városnak tűnt, de Isten gondjaiba vette, és megtöltötte fiakkal. Jeruzsálem éneke ez, de minden keresztény közösségé is, amelynek házába sorra érkeznek az emberek. A próféta arra buzdít, hogy tegyék tágassá a sátrukat, és hajlékuk kárpitjait bátran feszítsék ki: sokan vannak, akik bejönnek. Sürgető hívás ez a mai keresztény közösségek számára is, hogy ne ragadjunk le a jelen dolgainak fösvény módon való irányításánál, hanem nagylelkűen át tudjuk adni az evangéliumot annak a sok embernek, aki vár rá. Mai társadalmainknak van egy súlyos betegsége, a magány, az individualizmus okozta elhagyatottság, amely felbontja a társadalomban a „mi”-t. A keresztény közösségek arra kapnak meghívást, hogy fedezzék fel ezt a történelmen átívelő feladatukat: segítsék elő a „mi” jelentőségét az egyének és a népek között is. Ezt jelenti a próféta buzdítása, hogy tegyék tágassá a sátrukban a helyet, győzzék le a félelmet, hogy helyet adjanak másoknak. Sajnos a keresztény közösségekben is teret nyert a vallási individualizmus, mintha az ember egyedül rátalálhatna az üdvösségre. Az evangélium – és az egész Szentírás – világosan elmondja, hogy népként üdvözülünk. Mindannyiunknak szükségünk van arra, hogy befogadást nyerjünk Isten nagy családjába. Ennek része a föld minden népe. Ferenc pápa Fratelli tutti kezdetű enciklikája egy olyan meghívás, amelyet a pápa minden néphez intéz, hogy felfedezzék, közösek az egyetlen atyaságban, Isten atyaságában.
Imádság az Egyházért