Iz 56,1–3.6–8. „Házam minden nép számára az imádság háza lesz”
A mai szakasz nyitja a Harmadik Izajást (Trito-Izajást), és bevezet a zsidók száműzetésből való visszatérésének látomásába. Tele van ez a látomás reménnyel, Isten népe már nem érzi magát egyedül, üldöztetésben, hanem nyitott a világra. Isten jövőjében nincs helye annak, hogy egy nép áll minden más néppel szemben. A Babilonból való szabadulás nagy reményeket ébresztett. A száműzetés szolgaság volt, de az együttélés megtapasztalása is,ami segített legyőzni a félelmeiket és az előítéleteiket. Ebben a világban, amely gyanakodva tekint arra, aki idegen, Izajás próféciája arra hív, hogy lépjünk túl a konfliktusokon, és növeljük Isten látomását az emberiség jövőjéről. Az idegenek is felmehetnek Jeruzsálembe, akik nem tartoznak Izrael népéhez, megtehetik a zarándoklatot Isten szent hegyére, és az izraelitákkal együtt imádkoznak majd a templomban, amely minden nép háza lesz. A templom az Istennel való találkozás helye, és a népek közti kiengesztelődés helyévé is válik. Amikor Jézus belép a templomba, hogy elűzze az árusokat, éppen erre a látomásra emlékeztet: „Nemde meg van írva: Az én házamat az imádság házának fogják hívni minden nép számára? Ti meg rablók barlangjává tetté- tek.” (Mk 11,17) Az Egyház és minden keresztény közösség arra kapott meg- hívást, hogy a találkozás és az imádság helye legyen, ahol az emberek Isten szaván elmélkednek, és kinyílnak a világ felé.
A Szent Kereszt imádsága
