Damaszkuszi Szent János szerzetes és egyházatya ünnepe:
Damaszkuszban élt a 8. században; javait szétosztotta a szegények között, és belépett a
Jeruzsálem közelében lévő Szent Szabbász-kolostorba
(Mar Szabbasz).
Imádság a szíriai keresztényekért
Iz 11,1–10; Zsolt 72 (71); Róm 15,4–9; Mt 3,1–12
Az adventben megtett első lépéseink idején az evangélium Keresztelő Jánost állítja elénk. 27 ősze és 28 tavasza között ez a különös próféta, akit Jánosnak hívnak, megjelenik Palesztina vallási térképén, egy Jordánhoz közeli helyen, ahol a hagyomány szerint Izrael a negyvenévnyi sivatagi vándorlás után be- lépett az ígéret földjére. Nem Jeruzsálemben prédikál, mint a többi próféta, hanem a sivatagban, távol a hatalmasok palotáitól. A hely kiválasztása azt sugallja, nem várhatjuk Isten országát úgy, hogy nyugodtan élünk megszokásaink világában, és azt gondoljuk, nincs semmi új, amiben reménykedhetnénk. Ki kell lépnünk önmagunkból, életünk megszokott színtereiről, még akkor is, ha az éppen a szent város temploma, és el kell mennünk oda, ahová az Úr érkezik, és ahol elkezdi valóra váltani az országát. Keresztelő János kortársai megérezték ezt, olyannyira, hogy Máté evangélista meg- jegyzi: „Kiment hozzá Jeruzsálem, egész Júdea és a Jordán egész vidéke. Megvallották bűneiket, s ő megkeresztelte őket a Jordán folyóban.” Mindenki kiment, hogy választ keressen gyötrő félelmeire egy olyan időben, amikor nem látszott a békés jövő. Mintha egyre többen felismerték volna, hogy szükség van egy új időre, egy új világra.
Feltételezhetjük, hogy Keresztelő János jól ismerte Izajás szavait. A béke ideje, amelyre Izajás várt, éppen az az idő, amikor együtt lakik a farkas a báránnyal, a párduc a gödölyével, és egy kisgyerek terelgeti mindannyi-kat. Prófétai álom ez egy olyan világról, amelyből eltűnt az erőszak, a háború, a konfliktusok, a gyűlölet, amelyet eltöltött a Messiás szeretetének és igazságosságának ereje, egy kisgyermeké, aki a béke hercege lesz. Érkezőben volt az az idő, és a Keresztelő megérezte ezt. Most ott áll mindanynyiunk előtt, hogy átadja nekünk a benne élő feszült várakozást, a béke országának várását. Ő nem törődött bele, hogy a világ tele van erőszakkal. Várta a Messiás eljövetelét. Élete célja az volt, hogy találkozzon Jézussal. Talán Heródes börtönében feltámadt benne a kétely, hogy hiába futott. És elküldte követőit, hogy kérdezzék meg Jézustól, ő-e a Messiás, akinek el kell jönnie, vagy nem. És Jézus azt mondta az ámuló tanítványoknak: „Menjetek és jelentsétek Jánosnak, amiket láttatok és hallottatok: vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek meg hirdetik az evangéliumot.” (Lk 7,22) Keresztelő János abban a pillanatban valószínűleg mélyen megértette, hogy Jézus a Messiás, és hogy Isten országa elkezdődött a földön. Az élet lényege,hogy találkozunk Jézussal, követjük őt abban, hogy megéljük a szeretet evangéliumát mindenkivel, és különösen a szegényekkel. Így volt ez a Keresztelő számára. Így van ez számunkra is.
Imádság az Úr napján
