Iz 48,17–19. Bárcsak ügyeltél volna törvényeimre!
A próféta emlékezteti Izrael népét – amely oly gyakran esik kísértésbe, hogy más utakat keresve eltávolodjon az Úrtól –, hogy Isten az, aki az üdvösség útján vezeti őket. Ma mi is mindannyian megtapasztaljuk, amit Izrael akkor: hogy milyen nehéz az élet, ha eltávolodunk Istentől. Ezt jól tudják mindenekelőtt az elesettek, a szegények, hiszen gyakran ők fizetik meg annak keserves árát, amikor kiselejtezik és az élet peremére szorítják őket. Isten közel áll népéhez, elkíséri útján, és azt kéri, hogy ismerjék el és szeressék. Amikor hozzászokunk ahhoz, hogy úgy éljünk, hogy közben nem veszünk tudomást Isten jelenlétéről, akkor könnyen hagyjuk, hogy életünk szürkévé és erőszakossá váljon. Az Úr szól hozzánk: „Bárcsak ügyeltél volna törvényemre, akkor boldogságod hasonlítana a folyóhoz, és igazságosságod a tenger hullámához.” Szükségünk van rá, hogy újra hallgassuk az Urat, és meglássuk jelenlétét napjainkban, közösségeinkben, társadalmunkban, és hagyjuk, hogy az Úr vezessen minket: biztosak lehetünk benne, hogy lépteinket a szeretet és a béke útjára fogja igazítani. Igéjén keresztül, amelyet szüntelenül küld felénk, az Úr továbbra is szól hozzánk, hogy felismerjük napjainkban az ő útját: „Én az Úr, a te Istened tanítalak arra, ami jámborrá tesz, ami arra az útra vezet, amelyen járnod kell.” Áldás az életünkön, ha hűségesek maradunk szava hallgatásához.
A Szent Kereszt imádsága
