A Santa Maria in Trastevere-bazilikában a békéért imádkoznak Bír 13,2–7.24–25. Sámson az egész nép szabadulására születik
Sámson születését két híradás beszéli el, mintha csak hangsúlyozná, hogy az Úr már születése előtt kiválasztotta őt. Ez a könyv minden más bírájától megkülönbözteti Sámsont. Anyja meddő, és férjével együtt Isten beavatkozását kéri. Az Úr angyala megjelenik az asszonynak, egy fiúgyermek születését adja hírül, s azt mondja, hogy ő lesz Izrael szabadítója. Ezért Istennek kell szentelni, vagyis nazír lesz. A Számok könyvének 6. fejezete írja le a nazír kötelezettségeit: tartózkodnia kell a bortól, amelyet valószínűleg a kánaáni vallás jelképének tartottak, tartózkodnia kell a holttestek érintésétől, nem vehet el idegen nőt, és nem vághatja le a haját. Ez az Istennek szentelés Sámson esetében végérvényes volt. Ő azért születik, mert meg kell szabadítania Izrael népét, és vezetnie kell Isten terve szerint. Születése mintegy előképe Jézus történetének. Sámson története azonban más. Felnőve Isten megáldja, és kinyilatkoztatja neki Lelkét. Sámson ismeri küldetését, és mindene megvan, ami a teljesítéséhez szükséges, de – mint a következő fejezetek elbeszélik – eltávolodik ettől. Megtagadja a nazirátus fogadalmait, vagyis azt az ígéretet, hogy Isten szolgálatára szenteli magát; önmaga és saját személyes vágyainak szolgálatába áll, erejét fitogtatja. Nem ismeretlen számunkra ez a történet. Milyen sokszor engedjük, hogy elragadjon minket a büszkeség, és elfelejtjük, milyen sokat kaptunk ajándékba anélkül, hogy megérdemeltük volna! Ha megfeledkezünk ajándékairól, el- távolodunk Istentől, és gyökeresen eltűnik belőlünk a hála. Ismerjük fel alázatosan, milyen nagy Isten szeretete irántunk, és ugyanakkor azt is, milyen kegyelmet kaptunk, hogy részesei lehetünk ennek a szeretetnek.
Imádság a békéért
