Iz 30,19–21.23–26. Ez a helyes út, ezen járjatok!
A történelem során gyakran fordulnak elő nehéz időszakok, amikor az em- berek összeszövetkeznek, hogy konfliktusokat és háborúkat szítsanak. Ám a próféta a történelem gyötrelmei és szenvedései közepette is föl tudja is- merni és meg tudja mutatni az Úr vigasztaló jelenlétét: „Nem kell többé sírnod.” A próféta biztosít arról, hogy az Úr meghallgatja az imádságodat:„Irgalmas lesz hozzád, amikor meghallja hozzá kiáltó szavad; mihelyt meg- hallja, meghallgat.” Az imádság valóban a hívő nép ereje. Nem véletlenül írja Karl Barth nagy protestáns teológus, hogy az Úr nem ugyanúgy cse- lekszik, ha imádkozunk, mint ha nem: nemcsak hogy meghallgat, hanem ki is szolgáltatja magát az imádságainknak. Az imádság mindig párbeszéd Istennel. Ő meghallgatja népét, amikor segítségül hívja, de a szavától sem fosztja meg, hiszen fáradhatatlanul vezeti a népet, mutatja neki az utat, amelyen járnia kell. És az eltévelyedés pillanataiban közbelép, hogy meg- mutassa, melyik úton járjon. Akkor az imádság meghallgatássá válik, aho- gyan a próféta írja: „Ha meg akár jobbra, akár balra letérnél, füled hallani fogja mögötted figyelmeztető szavát: »Ez a helyes út, ezen járjatok!«” Ha hűségesen és engedelmesen hallgatjuk az Úr szavát, akkor a szó leszáll a szí- vünkbe, és benne lakik. És belső hanggá válik, amely kiárad a szívből, ahol kiérlelődött ez életünk során, a meghallgatás, a reflexió, az elmélkedés, az idők jelei olvasásának idején. Ez a hang lehetővé teszi, hogy bölcsességgel és reménnyel tekintsünk a jövőbe, megszabadulva attól a kísértéstől, hogy belegabalyodjunk a világ logikájába.
Előesti imádság
