Iz 26,1–6. Hadd vonuljon be az igaz nemzet, amely mindvégig hűséges
A próféta – aki az Úr által épített városért zeng hálaéneket – arra buzdítja a város lakóit, hogy tartsák mindig nyitva a város és szívük kapuit. Ferenc pápa ezt a távlatot tartja szem előtt, amikor kitartóan buzdít, hogy fogadjuk be azokat, akik a háború és éhínség sújtotta földjeikről menekülnek. A város a befogadás, a békés együttélés helye mindenki számára, ahol a sze- gényeknek is megfelelő hely jut, ahol élhetnek. A város természeténél fogva sokszínű és békés. Jeruzsálem próféciája – a városé, amely mindenki, a leg- szegényebbek számára is biztosít helyet – az ellenpontja annak a városnak, amely nem száll szembe az egyenlőtlenséggel, vagy ami még rosszabb, elő is segíti azt. Azt írja a próféta: az Úr „letaszította a magasban lakókat, és a büszke várost megalázta, és földig alázta, a porba sújtotta”. Az olyan vá- rost, amely engedi, hogy egyre csak növekedjék a távolság a gazdagok és a szegények között, maga Isten rombolja le. A próféta szava meghívás a mai városok számára is, hogy szakítsanak azzal a sajnos már normálisnak látszó szokásukkal, hogy kiselejtezik a gyengéket, kirekesztik a szegényeket, távol tartják maguktól az idegeneket. Mindez őket magukat rombolja le, sújtja a porba. Az Úr, aki megvédi a szegényeket és az elnyomottakat, örökségül adja nekik a földet: „A szelídek ellenben uralják a földet, és élvezik a béke teljességét”. (Zsolt 37,11)
Imádság az Egyházért