DECEMBER 2., PÉNTEK

 


Iz 29,17–24. Azon a napon látni fog a vakok szeme

 

A prófétának ezek a szavai zárják a Jeruzsálemnek szentelt fejezetet, amely a város büntetését hirdette lakóinak lelki vaksága miatt. Izajás ugyanakkor az emberiség átalakulásának nagy művéről jövendöl. Nem is kell sokat várni rá: „még egy kis idő” hirdeti –, és az Úr közbelép. Az Úr közbe- lépése radikális és hatékony lesz: „Gyümölcsöskert lesz a Libanon, a gyümölcsöskert meg erdővé terebélyesedik.” A próféta könyvének ebben a szakaszában szoros kapcsolat van aközött, hogy a teremtett világ kertté változik Libanonról és a Kármelről beszél –, és az emberek viselkedése között. Közvetlen kapcsolat van aközött, hogy a nép hűséges az Úrhoz, és hogy képes anélkül élni a földön, hogy felforgatná, kizsákmányolná azt saját részérdekei szerint. Kétségtelenül döntő jelentőségű, hogy virrasszunk,szívünkben meghallgassuk Isten szavát, és valóra váltsuk azt. Amikor a nép már nem süket Isten igéjére, végre ki tudja nyitni a szemét, és nyugodt, békés életet tud élni az emberekkel és a teremtett világgal való kapcsolatában is. Isten népét úgy írja le a próféta, mint egy alázatos népet, amely Urának erejére bízza magát, és amely ott van a szegények népe mellett, akik így újra képesek örülni, mert érzik Izrael Szentjének közelségét. A próféta szerint egy új szövetség ez a hívők népe és a szegények népe zött: egyesülnek Isten új világában, ahol legyőzik azt, aki zsarnok és erő- szakos, ahol vereséget szenvednek mindazok, akik gonoszat forralnak, és tőrbe csalnak másokat.

A Szent Kereszt imádsága