Ter 49,2.8–10. Júda megáldása
A mai szentmisén az első olvasmány csupán rövid részlete Jákob áldásainak. A Bibliában az áldás annak az életnek a folyamatosságát fejezi ki, melyet Isten jóságos jelenléte kísér, akire a hívő ráhagyatkozik. Az Úr, az áldott a tulajdon életének és szeretetének részesévé teszi azokat, akik hallgatnak rá, és bíznak benne. Halála előtt Jákob-Izrael megáldja fiait, és áldásában Izrael törzsének atyjaként jellemzi őket: arról szól ez, hogy milyen jövő vár Júdára, akinek törzséből a Messiás születik majd. Júda törzse úgy jelenik meg itt, mint akire Isten Izrael népének kormányzását, a rajtuk való ural- mat bízza. A Máté által leírt nemzetségtáblából így kitűnik annak a törté- netnek a folyamatossága, ami nem a véletlen vagy a sors gyümölcse. Maga Isten akarta és vezeti, aki az embereken keresztül lehetővé teszi az üdvtörténet megvalósulását. Júda története, Izrael története, az Egyház története egyedülálló történet: minden nép üdvösségének története, amit maga Isten irányít atyai szeretetével és gondoskodásával. Ezt a közös történetet, amelynek részesei vagyunk, és amelynek gyökerei Izrael népének történetére nyúlnak vissza, Isten a mi szegényes kezeinkre is bízta. Ez a történet nem csupán kevés kiválasztottnak van fenntartva. Ez az egyetlen történet, a föld minden népének története. A születendő gyermekben felgyorsul Istennek a világról szőtt terve, amelynek magvalósítására mindannyian meghívást kaptunk.
Előesti imádság
