Laurindóra (†1989) és Madorára (†1991) emlékezünk, a Sant’Egidio közösség két fiatal mozambiki tagjára, akik háborúban haltak meg; velük együtt emlékezzünk meg minden fiatalról, akik a konfliktusok és az erőszak áldozatai lettek.
Mt 2,13–15.19–23. „Egyiptomból hívtam az én fiamat.”
Az Egyház ma a Szent Családot ünnepli, és emlékeztet arra, milyen sok család menekül ma is a háború és Heródes üldözése elől. A názáreti család életszentsége benne él ennek a világnak a veszélyeiben, szomorú és vidám történéseiben. Az evangélium is erre emlékeztet: „Amikor Heródes meg- halt, megjelent Egyiptomban álmában Józsefnek az Úr angyala.” Heródes meghalt azokkal együtt, „akik a gyermek életére törtek” – rámutat ezzel arra, hogy a gonoszt sokak cinkossága élteti. És a történelem átfordul: Heródes eltűnik, ahogyan a világ sok más királya, hatalmassága is. „De az Úr szava örökre megmarad.” (1Pt 1,25) Isten szava nem múlik el, hanem belép a történelembe, hogy ott is maradjon, benne éljen. Testté lett abban a gyermekben, Jézusban, akinek szüksége van rá, hogy védelmezzék, szeressék, hogy meg tudjon menekülni a világ gonoszsága elől, a sok Heródes elől, akik ma is az életére törnek a legkisebbek és legszegényebbek életében. József útja annak a sok embernek az útja, akik ma is magukkal viszik a családjukat, hogy kimentsék őket a háborúkból, a szegénységből, a betegségekből. Ugyannakkor Józsefnek éppen abban van az ereje, hogy magával vitte Máriát és a gyermeket, ahogyan az angyal mondta neki. Ha gondot viselünk másokról, az a mi szabadulásunk is: életünk igazi értelmét mutatja meg.
Éjszaka az Úr szava ismét álmában hangzott fel Józsefnek, és megmutatta neki a visszautat. De amikor visszatért Izraelbe, József azt látta, hogy a veszélyek nem értek véget. Ez az élet realitása, az evangélium nem titkolja el a veszélyeket és a problémákat. József még fél, ugyanolyan ember, mint a többiek, de nem hagyja, hogy legyőzze a félelem, nem hátrál meg. Sőt, továbbra is védelmezi a gyermeket és Édesanyját, a családot, amely a saját jövőjét is jelenti, és újra útra kel Galilea felé. Olyan ez, mint egy új kezdet: az egyiptomi fogságból Galileába. Itt van az a periferikus terület, ahonnan minden kiindul, ahol Isten elkezdi a maga történetét a perifériától haladva. Nekünk is mindig onnan kell elindulnunk. Őrizni és védelmezni a karácsonyt azt jelenti, meghallgatni Isten szavát, és újra nekivágni a perifériáról annak a sok kicsiny, szegény embernek a szükségleteiből kiindulva, akikről a világ nem gondoskodik. Abban a Názáretinek nevezett teremtményben Isten szeretetének próféciája rejlik minden periféria, minden nyomorúság számára.
Karácsonyi imádság
