Mt 2,13–18. A betlehemi gyermekgyilkosság
A keleti és a nyugati egyház egyaránt tiszteli az aprószenteket, akiket Heródes azért mészároltatott le, hogy elpusztítsa Jézust. „Még nem beszélnek, és már Krisztus hitvallói! Még nem képesek harcba szállni, de már győzedelmesen viselik a mártírhalál koszorúját” – énekli az egyik egyházatya. Heródes
kegyetlensége megdöbbentő. Ahogyan megdöbbentőek azoknak a hábo- rúknak a képei, amelyekban ma ártatlan gyermekek ezreit gyilkolják meg. A félelem, hogy egy kisded által elveszíti a hatalmát, hallatlan kegyetlen- ségre sarkallja Heródest. Mintha a gonosz nyers erejét testesítené meg. Szí- vében gyilkos indulat dúl, amit fájdalom, sírás, kiáltozás és panasz kísér. Megszállottan keresi a hatalmat. Mindenáron meg akarja menteni a hatal- mát, és soha nem tapasztalt, semmivel sem igazolható mészárlásra is képes érte. A gonosz kegyetlenségével József szelídsége áll szemben. Semmiféle hatalma nincs, ereje a hitében van. Ismét hallgat az angyalra, és engedel- meskedik: „Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba.” Ez az evangéliumi rész nem csupán a múltról szól, sőt hihetetlenül aktuális. Gyermekek millióival végez ma is az éhínség, a betegségek. Sokan esnek erőszak, gyermekrablás és kizsákmányolás áldozatául. Hány és hány gyer- mek leli halálát ma háborúk és konfliktusok elől menekülve, azok kegyetlen közönyétől körülvéve, akiknek a szíve nem indul meg még ezeknek a ki- csinyeknek a láttán sem, akiket pedig teljes joggal nevezhetünk új apró- szenteknek. A gyermekekkel szembeni kegyetlenség szörnyű dolog, amely az egész világot érinti. E kegyetlenség láttán föl kell lángolnia a felháboro- dásnak. A keresztényeknek és a jó szándékú embereknek Józsefhez hason- lóan meg kell hallgatniuk az Úr angyalát, és magukhoz kell venniük ezeket a kicsinyeket, hogy megmentsék őket.
Karácsonyi imádság
