Iz 7,10–14; Zsolt 24 (23); Róm 1,1–7; Mt 1,18–24
A mai szentmise egészen a karácsony küszöbéig kísér minket, és elénk hozza Józsefet, aki jó ember, ács egy kis galileai faluban. A kor társadalma számára nem volt fontos sem ő, sem a faluja, sem Galilea. Éppen ellenkezőleg, ez a terület a periférián helyezkedett el, és ezért nem is volt jó híre. József a munkásemberek egyszerű életét élte, és a jövőjéről gondolkodott. Hét- köznapi jövőt álmodott, családot, tisztességes munkát. Eljegyzett egy helyi leányt, Máriát, és nyugodtan várta, hogy álma végleg valóra váljon. Egy nap azonban valami megzavarta az álmát. Mária titokzatos módon teherbe esett. Mi történt? Lehetett volna házasságtörésről beszélni, és megvádolni Máriát. A korabeli törvény úgy rendelkezett, hogy az asszonyt el kell taszítani. József úgy döntött, titokban bocsátja el, hogy ne tegye ki ennek a fájdalmas helyzetnek. Fiatal kora ellenére kifinomultan érzékeny volt. Mindenesetre az álma összetört. Nem maradt más hátra, mint hogy elgondolkodjon keserű sorsán. El tudjuk képzelni belső drámáját, kétségeit. Isten azonban nem hagyta magára a gondolataival. Miközben keserű kérdések kavarták fel, és talán elvesztette a reményt a jövőt illetően, álmot látott:
„József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van! Fiút szül, akit Jézusnak nevezel el, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.”
Ez a karácsony evangéliuma. Úgy is mondhatjuk, hogy a karácsony álma: egy gyermek az egész világot megváltja bűneitől, egy gyermek az egész világot megszabadítja mindenféle szolgaságtól. József felébredt, és úgy tett, ahogy az angyal parancsolta neki: magához vette Máriát. József, az egyszerű ács ma itt áll előttünk, és arra buzdít, hogy hallgassuk az evangéliumot, és fogadjuk be az álmot, amelyet az angyal szavai rejtenek. József nem tartozik az evangélium főszereplői közé. Mégis részt vett annak az éjszakának a nagyságában, örömében: magához vette Máriát és a gyermeket. Karácsonykor nagyban kell álmodni. Bár kicsinyek és hétköznapiak vagyunk, mi is részt vehetünk abban a rendkívüli szeretettervben, amely Isten terve az emberekről. Józseffel együtt közeledünk a szenteste felé, hogy befogadjuk az Urat, és vele járjunk az emberek útjain.
Imádság az Úr napján
