A Santa
Maria in Trastevere-bazilikában a békéért imádkoznak. Zsid 5,1–10. Pap mindörökké
Melkizedek rendje szerint
A Zsidóknak
írt levélnek ez a szakasza
segít tovább elmélkedni Jézuson, a fő- papon. A templomi hagyomány szerint az volt a főpap,
aki évente egyszer, egyedüliként beléphetett a szentek
szentjébe, a jeruzsálemi templom legbelső részébe jom kippurkor, az engesztelés napján, vagyis azon a napon, amikor Isten megbocsátotta népe bűneit. Jézust úgy állítja elénk a levél, mint az új főpapot. Ő ugyanis az átélt szenvedés és az Istennek való engedelmesség okán üdvösség lett mindenki számára. Nincs többé szükség arra, hogy a jeruzsálemi
templomban engesztelő áldozatot mutassanak be a bűnök bocsánatáért. A levél írója úgy értelmezi Jézus földi életét, mint papi áldozatot:
„Hangosan kiáltozva, könnyek között imádkozott s könyörgött ahhoz, aki meg tudta menteni
a haláltól, és hódolatáért meghallgatásra talált.” Ő, Isten fia pap lett Melkizedek rendje szerint – a levél szerzője azt a papot idézi fel, akiről a Teremtés könyvének 14. fejezete és a 110. zsoltár is beszél. Melkizedek, Sálem (Jeruzsálem) királya Ábrahám elé megy, kenyeret és bort visz neki, és áldást mond rá: „Áldott legyen Ábrám a magasságbeli Isten előtt, aki
az eget
és a földet teremtette.” (Ter 14,20)
Nem Izrael
Istenének papja volt, de felismerte Ábrahámban a magasságos Isten jelenlétét. Mintha a levél írója azt mondaná,
hogy Jézussal újra kezdetét veszi egy történet, amelyben helyet találhat magának minden nép, amely aláveti magát neki, aki pap és az új szövetség közvetítője. Jézuson keresztül mi is mindannyian, bármely néphez
tartozunk is, részt vehetünk abban
az üdvösséget
hozó áldozatban, amelyet
Jézus felajánlott a kereszten.
Sőt, saját tanúságtételünkön keresztül mindannyian segíthetjük a többieket,
az Istentől távol lévőket is abban, hogy felismerjék a magasságos
Istent, Jézus atyját.
Imádság a békéért
