Imádság a keresztények egységéért; emlékezzünk meg különösen az ősi keleti egyházakról (szír ortodox, kopt, örmény, etióp, szír malabár) és az asszír egyházról!
Zsid. 8,6–13. Jézus egy új szövetség közvetítője
Egy olyan szövetségben élünk, amelynek az Úr Jézus a közvetítőjévé vált. Az Ószövetségben
gyakran esik szó a szövetségről: Isten barátságszerződést ajánl a pátriárkáknak és Izrael népének, ami egyedülállóvá teszi a népek között. Ezt az Izraelnek
és a népének tett ígéretet
nem törölte el, nem is vonta vissza, hanem végérvényesen megújította Jézus Krisztusban, akin keresztül a szövetség
kiterjed a föld minden népére. Vagyis most már mindenki be- léphet ebbe a különleges kapcsolatba, amelyet Isten az emberiséggel létre- hozott. Senki nincs többé kizárva az Istennel való barátságból. II. János Pál pápa Szent Pál szavait idézve „egy soha vissza nem vont szövetségről” beszélt a zsidóknak. Igen, talán
számunkra rejtélyes
módon ma is él Isten és Izrael
között egy különleges kapcsolat, amelyet nem törölt el a Jézus Krisztus
által az egész emberiséggel felállított szövetség. Ennek értelmében kell olvasnunk az utalást az új szövetségre, amely Jézus halálával
és feltámadásával beteljesedett.
Ez történik meg minden alkalommal, amikor az Eucharisztiát ünneplik. A pap magának
Jézusnak a szavait
ismétli: „Ez az én vérem kelyhe, az új és örök szövetségé.” Igaz, amiről a Zsidóknak
írt levél szól, de a Biblia és az Egyház tanítóhivatala egészét szem előtt tartva kell olvasnunk.
Ez utóbbi a II. vatikáni zsinat után és aztán a soron következő
pápákkal új módon értelmezte a zsidó-keresztény kapcsolatot anélkül, hogy elvett volna az Úr halála és feltámadása által megvalósult üdvösség újszerűségéből és erejéből,
viszont az egész üdvtörténeten belül értelmezte azt. Fogadjuk tehát úgy azt az újdonságot, amit az Úr Jézus hozott, mint felkérést a megújulásra és a megtérésre, nem pedig úgy, mintha egy másokat kizáró helyzetbe gyűjtött volna
egybe minket.
A
Szent Kereszt imádsága
