Imádkozzunk, hogy béke legyen a világban, és véget érjen minden háború. Szám 6,22–27; Zsolt 67 (66); Gal 4,4–7; Lk 2,16–21
„Áldjon meg az Úr és oltalmazzon! Ragyogtassa rád arcát az Úr, s legyen hozzád jóságos! Fordítsa feléd arcát az Úr és szerezzen neked üdvösséget!” Ezzel az ősi bibliai áldással lépünk be az új évbe, és biztosak vagyunk benne, hogy az Úr éberen őrködik felettünk, közel lesz hozzánk, és napról napra kísér minket. Mára hagyománnyá vált, hogy az Egyház az év első napján imádságra gyűlik össze, hogy fohászkodjon a békéért. Ki akarja terjeszteni a békét az egész világra, a népek családjára. Sajnos az utóbbi időben egyre több konfliktus lángolt fel, ebből pedig az következik, hogy nekünk még intenzívebben kell imádkoznunk a békéért. Tudjuk, hogy a békéhez szükség van az emberek kitartó munkájára, mégis főként olyan ajándék, amely fentről jön, a szeretet Lelkének gyümölcse, amely munkálkodik az emberi szívekben. „Tekintetem azokon pihen, akik alázatosak és megtört szívűek, és akik remegve félik a szavam.” (Iz 66,2) Igen, ennek az új évnek a hajnalán az Úr tekintete az alázatosakon és gyöngéken pihen, azokon, akik készséges szívvel hallgatják az evangélium tanítását, és nap mint nap törekszenek rá, hogy tettekre váltsák.
Az evangélium újra a betlehemi pásztorokat állítja elénk. Ők voltak az
„első keresztények”, és példaként állnak előttünk továbbra is: meghallgatták az angyal szavát, otthagyták nyájaikat, és elindultak Betlehembe. A keresztény mindig kilép önmagából, a megszokott keretei közül, hogy elinduljon az Úr és a többi ember felé. A pásztorok a barlanghoz érve egy gyermeket pillantottak meg. Miután látták, elbeszélték, amit a Gyermekről hallottak. Ez a kis jelenet magában foglalja a keresztény közösségek egész életét. Míg az előző éjszakán az angyalok beszéltek nekik a Gyermekről, nem nehéz elképzelni, hogy a barlangban Mária volt az, aki a Fiúról beszélt. Minden bizonnyal bemutatta őt nekik. Nélküle nehezen érthették volna meg ezt a misztériumot. Mária, aki emlékezetébe véste mindezeket a dolgokat, és el-elgondolkodott rajtuk szívében, jól tudta, milyen titok lakozik abban a Gyermekben.
A mai nap liturgiája Máriára irányítja figyelmünket, hogy Isten Anyja- ként ünnepeljük és tiszteljük. Az Egyház ma annak érzi szükségét, hogy el- mondja nekünk: Mária, ez a fiatal édesanya Isten anyja. Ahogy a pásztorok, akik a barlangból kilépve hazafelé menet Istent dicsőítették, nekünk is ugyanazzal a lendülettel és energiával kell megmutatnunk Jézust a mai em- bereknek. Ennek az évnek a kezdetén csatlakozzunk mi is az angyalok karácsonyi énekéhez: „Békesség a földön a jóakarat embereinek!” (Lk 2,14) Ez a mi imádságunk az új esztendő hajnalán. Az Úr Lelke szálljon le az emberek szívébe, oldja fel annak keménységét; változtassa meg a háborúban lévő nemzetek és népek szívét, hogy megfosszák fegyvereiktől az erőszakos lelkeket, és megerősödjenek a béketeremtők; tegye együttérzővé a gazdag népek szívét, hogy ne legyenek vakok a szegény népek szükségletei előtt; változtassa meg minden ember szívét, hogy felfedezzék az egyetlen Isten, mindenki Atyja arcát.
Karácsonyi imádság
