1Jn 3,7–10. Aki Istentől született, nem vétkezhet
János már az evangéliumában is leírta azokat a szavakat, amelyeket Jézus a sátán kapcsán mondott azoknak, akik nem hittek a szavának: „Hazug, és a hazugság atyja.” (Jn 8,44) Jézus azért jött, hogy megszabadítson a gonosz hatalmától, amely a bűnre ösztönöz minket. Az apostol jól tudja, hogy a bűn továbbra is jelen van a keresztények életében, sőt magától értetődő, hogy így van. Választhatjuk azonban azt, hogy az igazságosságot gyakoroljuk. Ez csakis akkor lehetséges, ha megmaradunk a Jézussal való kapcsolatban, benne, az ő szeretetében élünk. Aki megmarad a Jézussal való kötelékben, azt az ő éltető ereje, szeretete táplálja, és jó gyümölcsöket képes teremni. Eszünkbe jut János evangéliumából a szőlőtő és a szőlővessző példabeszéde (Jn 15,1–5). Az apostol nem azt akarja mondani, hogy a keresztények nem esnek bűnbe. De ha megőrzik szívükben Isten szeretetét, már gyökerestül legyőzték a gonoszt, közösségben élnek Istennel és a testvérekkel. Ezért „nem vétkezhetnek”. János azt a biztos erőt akarja megértetni a tanítványokkal, amit az Úrral és a testvérekkel közösségben élve érhetünk el. Ha mind bűnösök vagyunk is – és valóban azok vagyunk –, mégis megmarad bennünk egy isteni csíra, amely a szeretet útján vezet. Mindazok, akik Istentől születtek, nem követnek el bűnt, mert az ő szeretete Szentlelke által bennük marad – hangsúlyozza János. A Szentlélek pedig segít betölteni Isten műveit. Isten gyermekei ezért különülnek el a törvényszegés fiaitól. Azok ugyanis nem gyakorolják az igazságosságot, nem tartják meg azt az egyetlen parancsolatot, a szeretet parancsát, amely kötelékbe kapcsol Istennel és testvéreinkkel. A szeretetben mutatkozik meg a valódi igazságosság.
Karácsonyi imádság
