A Zsidóknak írt levél a hit hosszú történetében meríti meg az olvasót, a legkorábbi időktől kezdődően, hogy ő is e történet résztvevőjének érezze magát. A hosszú felsorolás segít, hogy az olvasó befogadhassa ennek a történetnek a gazdagságát, és ne akarjon elszakadni tőle. A hit – a szerző meghatározása szerint – nem elvont gyakorlat, hanem „a remélt dolgok biztosítéka, a nem látható dolgok bizonyítéka”. A hit annak bizonyossága, hogy már mos- tantól egy jobb haza birtokosai vagyunk, és oda igyekszünk. Sőt, a hit által oly mértékben birtokoljuk azt, amiben remélünk, hogy a hit maga a bi- zonyíték arra, amit nem láthatunk. Egyébként pedig „a hitből ismerjük meg, hogy a világot az Isten szava alkotta, vagyis a látható a láthatatlanból lett” – jegyzi meg a szerző. A látható dolgokat, a teremtett világot és ennek a világnak a történéseit Isten Szava alkotta, amely ugyan láthatatlan, mégis olyan erővel bír, hogy látható és láthatatlan dolgokat alkot a földre. A hívek történetét a hit indította el, kezdve Ábelével, aki értékesebb ál- dozatot ajánlott fel Istennek, mint Káin. Ezek után Hénoch következik, majd Noé, s eljutunk Ábrahámig, akinek történeténél a levél hosszabban elidőzik. Ábrahám ugyanis a hit embere, sőt minden hívő atyja, aki kész- ségesen engedelmeskedett Isten hívó szavának, elhagyta szülőföldjét, hogy elmenjen arra a földre, amelyet Isten neki ígért. Nem vakon döntött, hanem Isten Szavának erejére alapozva. Ábrahám hitéből „annyian szár- maznak, mint az égen a csillag vagy mint a tengerpart megszámlálhatat- lan fövenye”, tehát a hívők serege, akik Istenre bízzák magukat, és várnak arra a hazára, amelyet megígért nekik, s amelyet már most megízlelhet- nek. Ők ugyanis valamennyien „hitben hunytak el, de anélkül, hogy az ígéret teljesedését megérték volna; csak messziről látták és üdvözölték, elismerve, hogy vándorok és jövevények a földön”. Számukra az Úr szilárd alapokon nyugvó várost készített. A keresztények ezért, ahogy a Diognétoszhoz írott levélben olvassuk: „Saját hazájukban laknak, de mégis jövevényekként; mindenben részt vesznek polgárokként, de min- dentől különállnak, mint idegenek; minden idegen ország a hazájuk, de minden haza idegen számukra.”
Előesti imádság
