Zsid 7,1–3.15–17. Jézus áldozata egyedülálló és megismételhetetlen
A mai szakaszban a levél írója megindokolja, miért kötődik Jézus papsága inkább Melkizedekéhez, mint a levitákéhoz, amely Áronnal és utódaival öröklődött. A 4. és a 14. vers között (amit ma nem olvastunk) elmagyarázza, hogy Jézus miért Melkizedekkel, nem pedig Áronnal van kapcsolat- ban. De ki Melkizedek? Az „igazságosság királya” (sedeq héberül igazságosságot jelent), és „Sálem királya” is (Jeruzsálem), vagyis a béke királya. Olyan emberként állítja elénk, mint aki „túl” van Izrael történetén, mint aki Isten ígéreteinek, Krisztus papságának az előfutára. Jézus ezért jelent egy más papot, mint Izrael papjai, akik Árontól erednek. Lerombol- hatatlan ez a papság, mert nem emberi utódlás által jött létre. A 110. zsoltárban a zsoltáros így énekel: „Pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint.” Jézus az emberiség papja, egyetemes pap, az egész emberiségért jött el. Ezért mindannyian részei vagyunk ennek a papságnak: a keresztséggel minden keresztény ember „pap, király és próféta” lesz. És együtt papok, királyok és próféták népe vagyunk Krisztus egyedülálló áldozata által, aki részeseivé tett minket saját isteni életének. Maradjunk meg ebben a népben, hogy mi is Isten ígéreteinek hordozóivá válhassunk. Papokká, mert a keresztséggel belénk költöző isteni élettel való egység eszközei vagyunk. Királyokká, mert kegyelme által megkapjuk az Úr uralkodói erejét. Prófétákká, akik arra kaptak meghívást, hogy adját át az értünk meghalt és feltámadt Krisztus örömét.
Imádság a szentekkel
