JANUÁR 8., VASÁRNAP: URUNK MEGKERESZTELKEDÉSÉNEK ÜNNEPE
Iz 42,1–4.6–7; Zsolt 29 (28); ApCsel 10,34–38; Mt 3,13–17
Ma, a karácsonyi idő utolsó vasárnapján az Úr megkeresztelkedésére em- lékezünk. Az a gyermek Jézus, akit karácsonykor befogadtunk, kitágította a szívünket. A gyengeségét látva megtanuljuk, hogy ne féljünk saját gyengeségünktől és másokétól. Az ő életét szeretve megtanuljuk szeretni minden ember életét. Ma pedig úgy szemléljük ezt a gyermeket, hogy a Jordánban Isten Fiaként jelenik meg.
„Nekem van szükségem a te keresztségedre, s te jössz hozzám?” – kérdezi Keresztelő János. De Jézus így válaszol: „Hagyd ezt most! Illő, hogy mindent megtegyünk, ami elő van írva.” Jézus megy Jánoshoz, a nagyobb a kisebbhez: az Úr arra tanít minket ezzel, hogy miközben növekszünk, ne váljunk agresszívvá, önzővé, bizalmatlanná, keménnyé, és legfőképpen ne egyedül növekedjünk. Jézus soha nem úgy gondol magára, mint aki egyedül van, mindig hisz a szeretetben: rábízza magát, és ezért úgy kezdi nyilvános megjelenését, hogy sokakhoz hasonlóan Jánostól kéri a keresztséget. Neki is szüksége van valakire ahhoz, hogy megmutassa magát, és nem szégyell olyanokkal lenni együtt, mint mi, akiknek mindig bocsánatot kell kérniük, akiknek mindig szükségük van a megtérésre, a változásra. Ilyenek voltak azok, akik Jánoshoz mentek, hogy kérjék a keresztséget. A megtérés, a változás keresztségét. És íme, Jézus leszáll közéjük és közénk: az emberségünk keresztsége ez, mert végső soron mindannyiunknak mindig szükségünk van arra, hogy megváltozzon, megtérjen a szívünk.
Isten nem aláz meg senkit, mert nem azért jön, hogy elítéljen, hanem hogy megváltson. És amikor Jézus feljött a vízből – mondja az evangélium –, megnyílt az ég, és egy hang hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.” Jézus a „szeretett” fiú, akin keresztül mindannyiunkat szeret. Mindannyian a gyermekeivé lettünk a saját keresztségünkben, ezért – minden korlátjával együtt – a mi családunk a szentek családja, az általa kiválasztott embereké, akik a megnyílt eget, vagyis a reményt keresik. Kérjük mi is az Urat, hogy amint a Jordán felett megnyílt az ég, úgy nyíljon meg a mi életünk és a világ élete felett is. Jézus, Isten szeretett Fia olyan nagy szeretettel szeretett minket, amely megnyitotta az eget az emberek előtt. Ahhoz, hogy megértsük és szeressük ezt a földet, ezt az életet, tudnunk kell életünk minden napján az eget nézni, az eget keresni.
