1Jn 3,22–4,6. Vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentől származnak-e!
János így foglalja össze a hívő ember életét: rábízza magát Istenre és a Fiúra, Jézusra. A Lélek, amelyet az Atya és a Fiú adott a tanítványok szívébe, arra vezeti majd őket, hogy szeressék egymást: „Azt, hogy ő bennünk marad-e, a Lélektől tudjuk, akit nekünk adott.” A keresztény ember megkülönböztető jegye, hogy a Názáreti Jézusban marad: „Minden lélek, amely vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, Istentől van. S minden lélek, amely nem vallja meg Jézust, nem Istentől való.” A „testben” kifejezéssel az apostol az emberi létállapot gyengeségére utal, arra a velünk született esendőségre, amit Jézus a legmesszebbmenőkig magára öltött, hogy megváltsa. Valóban hatalmas Isten szeretete az emberek iránt: gyengévé lett velünk, gyengékkel, hogy elvezessen minket az üdvösségre. A gyenge, testi lét vállalása minden bizonnyal botrány azoknak, akik azt gondolják, hogy az üdvösség az ember erejétől, világi hatalmától és gazdagságától függ, vagy attól, hogy elboldogul-e egyedül, anélkül, hogy szüksége lenne bárki segítségére, Isten segítségére. Isten a kereszt legvégső gyengeségének magasából váltott meg minket. Jézus keresztje élet és üdvösség forrásává lett mindenki számára. A keresztények a keresztet elfogadva megtanulnak úgy szeretni, ahogyan Jézus szeretett: életét adta másokért, egészen a végsőkig.
Karácsonyi imádság
