Zsid 10,1–10. Áldozatot és felajánlást nem kívánt
A levél írója visszavezet minket a keresztény misztérium középpontjához: nem az ment meg minket, ha egyre több áldozatot mutatunk be, hanem egyedül Krisztus áldozata. Üdvösségünk oka a szeretet, amely odáig vitte őt, hogy életét adja értünk, egészen a kereszthalálig. Már a zsoltáros is utalt erre, megjövendölve Jézus megtestesülését: „Vágóáldozatot és ételáldozatot nem kívántál, hanem testet készítettél nekem.” (Zsolt 40., Káldi-Neovul- gáta-fordítás) Ez Jézus eucharisztikus testére utal. Pál apostol is úgy mutatja be az Úrvacsorát, mint az Úr halálának és megváltó erejének hirdetését (vö. 1Kor 11,26). A régi áldozatok nem mentettek meg a bűntől, mert nem alakították át az emberek szívét, viszont amikor részesülünk Krisztus „tes- téből” az Eucharisztiában, akkor ez átformálja a hívőket Krisztus testévé, aki feltámadva Isten jobbján foglalt helyet. Ő mennyei trónjának dicsősé- géből várja, hogy „minden ellenségét lába elé tegye zsámolyul!” (vö. Zsolt 110,1) A halálból való feltámadásával Jézus örökre legyőzte a halál hercegét és magát a halált, és várja, hogy teljességében megnyilvánuljon a győzelme. A keresztény közösség pedig ezt a győzelmet ünnepli, valahányszor egybe- gyűlik az Eucharisztiára. Ugyanakkor tudjuk, hogy még csak várakozunk a tökéletességre, amelyre meghívást kaptunk, de az út már véglegesen ki van jelölve: a Krisztussal és a testvérekkel való közösség útja.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
