Iz 8,23b–9,3; Zsolt 27 (26); 1Kor 1,10–13.17; Mt 4,12–23
A „népek Galileájában” hangzik el először az evangélium, az örömhír. Itt, a pogányok és a kirekesztettek között mondja Jézus először: beteljesedett az idő. Lejárt az erőszak, a gyűlölet, az elhagyatottság, az ellenségeskedés ideje, és elkezdődik az igazságosság és a béke ideje. Az emberi történelem- ben fordulat következik be, „közel van a mennyek országa”. Eljött a szeretet, a megbocsátás, a szabadulás országa, ahol Isten uralkodik: ettől a pillanattól kezd jelen lenni az emberek életében. Isten Igéjét ünnepeljük ma, és ez arra emlékeztet minket, hogy az a hang attól a naptól kezdve szüntelenül meg- térésre hívja az embereket. Ami Ninivében történt Jónás prédikációja nyo- mán, az most a maga teljességében az egész világ számára valósággá válik a Galileai-tó partján. „Itt nagyobb van, mint Jónás” (Mt 12,41) – jelenti ki Jézus. Ez az örömhír: Jézuson keresztül végre kezdetét veszi Isten uralma az emberi történelemben. Isten közbelépésére természetesen az embereknek válaszul tenniük kell valamit. Térjetek meg – kérte mindenkitől Jézus. Elmondta Simonnak és Andrásnak is a Tibériás tavának partján, amikor hálójukat készülnek ki- vetni. Útját folytatva ugyanazt mondta két másik testvérnek, Jakabnak és Jánosnak is, akik szintén halászok voltak, a hálójukat foltozták. „Gyertek, kövessetek, s én emberek halászává teszlek benneteket.” Jézus, talán a szá- mukra érthető egyetlen nyelven az élet új perspektíváját ajánlja fel nekik: egy olyan életet, amely már nem a szokásos halászattal telik, a megszokott hálóval a jól bevált ritmusban, hanem egy olyan lét, amely egy új tengerbe, a történelem tengerébe merülve zajlik: embereket kell kihalászniuk a világ háborgó vizeiből, hogy a szabadulás felé vezessék őket. Az Úr eljön mindennapjaink, életünk tengeréhez – miközben mi a min- denkori fájdalmainktól és fáradtságunktól megtörten a saját hálóink fol- tozásával vagyunk elfoglalva – és ugyanazt a régi meghívást intézi hozzánk:„Gyertek, kövessetek, s én emberek halászává teszlek benneteket.” Az evan- gélium megjegyzi, hogy mind a négyen azon nyomban otthagyták hálóikat, és követték őt. Pál apostol a következőt írja: „Az idő rövid, azért akinek van felesége, éljen úgy, mintha nem volna, aki sír, mintha nem sírna, aki örül, mintha nem örülne, aki vásárol, mintha meg sem tartaná, s aki fel- használja a világ dolgait, mintha nem élne velük, mert ez a világ elmúlik.” (1Kor 7,29–31) Az érzelmek, a sírás, az öröm, a vásárlás, a dolgok haszná- lata gyakran olyannyira kitöltik a napjainkat, a gondolatainkat, az életün- ket, hogy kibogozhatatlan hálóba zárnak minket. Az Úr nem azért jön, hogy sanyargassa az életet, hanem hogy kibogozza ebből az összegabalyo- dott hálóból, és kitágítsa. Azt akarja, hogy a szeretetünk sok ember felé áradjon, ne csak magunk miatt sírjunk, hanem a szenvedők miatt, azt akarja, hogy az öröm ne keveseké, hanem sokaké, e világ mindenkit meg- illető javainak használata ne csak néhány ember kiváltsága legyen.
Imádság az Úr napján
