Az apostol emlékeztet rá, hogy az első parancsolat, melyet a keresztények hallottak, ez volt: „Szeressük egymást!” Az emberek csakis a testvéri szeretet révén menekülhetnek meg a gonosz erőszaktól. Káin példája („aki a gonosztól való volt”) érzékletesen megmutatja a gyilkos erőt, amely az önzés és a gőg mögött rejtőzik. A Teremtés könyvének Káinra vonatkozó szakaszában a szentíró azt mondja, hogy a bűn az ember ajtaja előtt leselkedik (vö. Ter 4,7). A keresztény embernek éppen ezért Káin tökéletes ellentétét kell megvalósítani, vagyis az egoista ösztönök ellentétét. Jézus tanítványa nemcsak hogy nem „gyűlöli” embertársát, hanem „szeretnie” kell. Jézus azt mondja a hegyi beszédben: „Hallottátok, hogy a régiek ezt a parancsot kapták: Ne ölj! Aki öl, állítsák a törvényszék elé. Én pedig azt mondom nektek: Már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragot tart embertársával. Aki embertársát ostobának nevezi, állítsák a nagytanács elé. Aki azt mondja neki, hogy te bolond, méltó a pokol tüzére.” (Mt 5,21–22) Jézus tanítványainak életét teljes egészében Jézus szeretete, vagyis az életét másokért odaadni képes szeretet irányítja legfőbb vezérelvként. Nincsenek köztesutak szeretet és gyűlölet között: vagy az előbbit választjuk, és akkor szabadok leszünk, vagy az utóbbit, és a rabszolgáivá válunk. Éppen ez a radikális kibékíthetetlenség vezet oda, hogy a világ ellenséges a keresztényekkel szemben. Ez történt Jézussal, és ez történik a tanítványaival is, valahányszor tanúságot tesznek a szeretet parancsáról. A keresztények szelídségük miatt válnak a gyűlölet és a sokszor halált is hozó erőszak célpontjává. Ez a valódi oka annak, hogy nem kevés keresztényt még korunkban is üldöznek. Az Úr pedig ma is azt mondja: „Ne féljetek!” Aki szereti a testvéreit, annak már most része van az életben, és a halálnak nincs fölötte hatalma.
Karácsonyi imádság
