ApCsel 16,1–10. A kis-ázsiai út
1Eljutott Derbébe és Lisztrába is. Volt ott egy Timóteus nevű tanítvány, egy
hívővé lett zsidó anyának és pogány apának volt a fia. 2A testvérek,
akik Lisztrában és Ikóniumban voltak, jó véleménnyel voltak róla. 3Pál
azt akarta, hogy vele menjen az útra, azért magához vette és körülmetéltette,
tekintettel a zsidókra, akik ezekben a helységekben voltak; mindenki tudta
ugyanis, hogy az apja pogány volt. 4Amikor sorra járták a városokat,
s tudatták, mihez kell tartaniuk magukat, közölték velük a határozatokat,
amelyeket az apostolok és a presbiterek hoztak, akik Jeruzsálemben voltak. 5Így
az egyházak megerősödtek a hitben és gyarapodtak számban napról-napra.
6Amikor keresztülmentek Frígián és Galácia tartományán, a Szentlélek
megtiltotta nekik, hogy Ázsiában hirdessék Isten igéjét. 7Míziába
érve megkísérelték ugyan, hogy Bitíniába menjenek, de Jézus Lelke nem engedte
őket. 8Ezért átmentek Mízián, és lementek Troászba. 9Itt
látomás jelent meg Pálnak éjnek idején: egy makedón férfi eléje állt és
könyörgött neki: »Jöjj át Makedóniába, és segíts rajtunk!« 10Miután
ezt a jelenést látta, késedelem nélkül igyekeztünk elindulni Makedóniába.
Biztosan tudtuk, hogy Isten hívott minket, hogy hirdessük nekik az evangéliumot.
Az Apostolok cselekedeteinek 16. fejezetében Isten szava áthatol Ázsia ha- tárain. A szerző hangsúlyozza: nem Pál apostol stratégiája volt, hogy átkel- jenek Európába, hanem egy kérésnek tett eleget, amely a birodalom szívéből érkezett hozzá. Ezt jelenti a macedón férfi hívása. Ez az európai férfi Pál látomásában megállt előtte, és hívta: „Gyere át Macedóniába, és segíts rajtunk!” Sürgető kérésként, szinte felszólításként hangzott. És ami fontos, hogy látomás volt. Az apostol nem lehajtott fejjel teljesíti küldetését, nem rideg hivatalnokként végzi az evangélium hirdetésének feladatát. Azon gondolkodik, hogyan lehetne mindenütt hirdetni az evangéliumot: rátekint azokra, akik szükséget szenvednek; aggódik, mert sokan vannak, akik még várakoznak; gondolkodik azon, hogyan fogalmazza meg prédikációit, és hogyan érintse meg minden ember szívét. Pálnak tehát látomása van a küldetéséről, és attól a naptól kezdve konkrét formát ölt ez a látomása. Pál válaszolt az Európából, és bizonyos értelemben az egész nyugati világból érkező kiáltásra. Európának, az európai keresztény egyházaknak meg kell hallaniuk a kiáltást, ahogyan Pál is tette azon az éjszakán: azt a segélykiáltást, ami a szegény országokból, az erőszak és a háború által elnyomottaktól, különösen a világ déli népeitől érkezik. Fontos, hogy a mai egyházaknak újra legyenek látomásaik, ne forduljanak magukba, a saját problémáikba, hanem evangéliumi, vagyis egyetemes tekintettel nézzenek a világra. Az egyetemes küldetés – hogy a népek egy családban egyesüljenek – azt kéri az Egyháztól, hogy gyógyuljon meg a megosztottság bűnéből, amely távol tartja az evangéliumtól. A szent Athenagorasz pátriárka szokta mondani: „nővér egyházak, fivér népek”. Ha az egyházak megosztottak, a népek is megosztottak lesznek.
Előesti imádság
