Sir 35,1–15. A legjobb áldozat a törvény betartása
Ben Sira, Sirák fia könyvének szerzője, miután bírálta sok hívő nem őszintén bemutatott áldozatát (34,18–26), arra buzdít, hogy Isten dicséretét kössük össze a törvény betartásával: „Aki megtartja a törvényt, sok áldozatot hoz, közösségi áldozatot, aki a parancsokhoz igazodik.” Nyilvánvaló, hogy az istentisztelet fontos, ezért mondja a hívőknek: „Ne jelenj meg üres kézzel az Úr előtt (...) Az igaz áldozata öröm az oltárnak, kellemes illata felszáll az Úr elé.” Az áldozatot örömmel, szívesen kell felajánlani, irgalmas szívvel, amely szeretetét kiárasztja a szegényekre is. Ben Sira figyelmeztet: „aki alamizsnát ad, az hálaáldozatot” mutat be. És ez nem elég, a hívő embernek távol kell maradnia minden igazságtalanságól és túlkapástól: „elhagyni a jogtalanságot vétségért engesztelő áldozat”. Az istentiszteletre és a törvény betartására, a szeretet gyakorlására vonatkozó felhívás gyakori Sirák fiának könyvében, ahogy az Ószövetség prófétai könyveiben is. És Jézus nem tagad meg ebből semmit, hanem beteljesíti, amikor egyesíti Isten szeretét és a felebarát szeretetét. Azt mondja, ebben a két parancsban tel jesedik be a törvény és a próféták. Ezért van az, hogy az igazi hódolat ma is abban áll, ha követjük az Isten szavát, segítségére sietünk a szegényeknek és a gyengéknek. Jézus számára az, hogy irgalmassággal teli szívvel élni, azt jelenti, hogy magának az irgalmas Istennek a létezésmódja szerint élni. Az Úr, aki nem személyválogató, mindenkit megajándékoz szeretetével, meghallgatja az elnyomottak, az árvák és az özvegyek könyörgését. Ha a tanítvány az Úr jelenlétében akar élni, ugyanezt az irgalmasságot kell megélnie.
Imádság a szegényekért
