A Sanghaj közelében fekvő
sheshani Szűz Mária-kegyhely ünnepén imádkozzunk a kínai keresztényekért!
ApCsel 20,28–38. Pál
az Isten igéjének ajánlja az efezusi presbitereket
28Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra,
amely fölé a Szentlélek elöljáróul helyezett titeket, hogy kormányozzátok Isten
egyházát, amelyet tulajdon vérén szerzett. 29Tudom, hogy miután
elmegyek, ragadozó farkasok jönnek közétek, és nem fogják kímélni a
nyájat. 30Sőt köztetek is támadnak férfiak, akik fonák dolgokat
beszélnek, hogy magukkal ragadják a tanítványokat. 31Őrködjetek
azért és tartsátok emlékezetben, hogy három éven át éjjel-nappal könnyek között
szüntelenül intettem mindegyikteket.
32Most pedig Istennek ajánllak titeket, és az ő kegyelme igéjének.
Neki van hatalma, hogy gyarapodást és örökséget adjon az összes megszentelt
számára. 33Nem kívántam el senki ezüstjét, aranyát vagy
ruháját. 34Magatok tudjátok, hogy ezek a kezek dolgoztak meg
azért, amire szükségem volt nekem és azoknak, akik velem vannak. 35Mindenben
megmutattam nektek, hogy így kell fáradozni, segíteni a gyöngéken, és
megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondta: ‘Nagyobb boldogság adni,
mint kapni.’«
36Miután ezeket elmondta, letérdelt, és együtt imádkozott
mindnyájukkal. 37Azok pedig mindannyian nagy
sírásra fakadtak, és Pál nyakába borulva csókolgatták őt. 38Az
a mondása fájt nekik leginkább, hogy nem fogják többé viszontlátni az arcát.
Végül pedig elkísérték őt a hajóra.
Isten szava őriz, védelmez és áld minket még azelőtt, hogy ránk lenne bízva a hirdetése. Jézus tanítványai csak akkor tudják Isten szavát elvinni másoknak, ha előbb őket magukat támogatja a Szó. Az evangélium nélkül az Egyház semmi, és ahogyan Jézus mondja, „nélküle semmit sem tehetünk” (vö. Jn 15,5). Pál emlékeztet aztán arra is, milyen kapcsolatban volt a szegényekkel: keze munkájával segítette őket. Nemcsak hogy nem kívánt magának semmilyen gazdagságot, de saját keze munkájából tartotta fenn magát. Újból fölhívja a figyelmet, hogy a keresztények elsődleges kötelessége, hogy a gyengék támasza legyen. Ez az első alkalom, hogy az Újszövetség a „gyengék” (aszténosz, vagyis erőtlen) kifejezést használja általánosságban a szegények megjelölésére. A „támaszt nyújtani” kifejezés annyit jelent, mint „gondoskodni”, személyes felelősséget vállalni a leggyengébbekért. És Lukács itt idézi Jézus egy gyönyörű mondását, amivel Pál a hívő ember életét összegzi: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” A makàrion (boldog) görög szóval Pál az evangéliumi nyolc boldogsággal kapcsolja össze ezt a mondást. A szó szerinti fordítás így hangzik: „Az a boldog, aki ad, nem az, aki kap.” Összekapcsolhatjuk ezt a mondatot egy másik evangéliumi mondattal: „Adjatok, és akkor ti is kaptok” (Lk 6,38). A Didakhé ókeresztény szövege valójában ezt a tanítást foglalja össze, amikor így ír: „Mindenkinek adj, aki kér tőled, és ne kérd vissza! Az Atya ugyanis mindenkinek adni kíván ajándékaiból. Boldog az, aki a parancs szerint ad, mert ártatlan.” (Az idézet Vanyó László fordítása)
Imádság a szentekkel
