Szent Pongrác (Pankráciusz, †304) emlékezete, aki tizennégy évesen halt mártírhalált az evangélium szeretetéért. Imádkozzunk a fiatalokért, hogy találkozzanak az evangéliummal és az Úrral.
ApCsel 15,22–31. Az apostoli levél
22Erre az apostolok és a presbiterek az egész egyházzal együtt jónak
látták, hogy férfiakat válasszanak ki maguk közül, és elküldjék Antióchiába
Pállal és Barnabással Júdást, akit melléknevén Barszabásnak hívnak, és Szilást
– ők a testvérek között vezetők voltak –, 23és kezük által ezt az írást küldték: »Üdvözlet az apostoloktól és a
presbiter testvérektől a pogányokból lett testvéreknek, akik Antióchiában,
Szíriában és Kilíkiában vannak! 24Mivel
hallottuk, hogy némelyek, akik közülünk kerültek ki, megzavartak titeket
szavaikkal, és feldúlták lelketeket, bár tőlünk megbízást nem kaptak, 25jónak láttuk, miután megállapodásra
jutottunk, hogy férfiakat válasszunk ki és küldjünk el hozzátok a mi igen
kedves Barnabásunkkal és Pálunkkal, 26ezekkel
az emberekkel, akik életüket adták a mi Urunk, Jézus Krisztus nevéért. 27Elküldtük tehát Júdást és Szilást, akik
mindezt személyesen, élőszóval is tudtotokra adják. 28Úgy tetszett ugyanis a Szentléleknek és nekünk, hogy semmi további
terhet ne rakjunk rátok, csak azt, ami szükséges: 29hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a
fojtott állatoktól és a paráznaságtól. Ha ezektől őrizkedtek, jól teszitek. Jó
egészséget!«
30Azok tehát, miután elbocsátották
őket, lementek Antióchiába. Itt egybegyűjtötték a sokaságot, és átadták a
levelet. 31Amikor elolvasták, örültek
a vigasztalásnak.
A jeruzsálemi zsinat a Szentlélek vezetésével tisztázta, hogy az üdvösség az evangéliumból származik, és nem a szertartások betartásából. Ezért a levél így fogalmaz: „Úgy tetszett a Szentléleknek és nekünk, hogy ne rakjunk rátok több terhet.” Innentől kezdve lett világosabb a különbség a kereszténység és a zsidóság között, noha ez nem jelenti azt, hogy megszűnt volna a szoros és eltörölhetetlen kapcsolat a két vallás közt. Sőt azt mondhatjuk,hogy a keresztény identitás részét alkotja a zsidósággal ápolt mély és erős kötelék. Nem csupán gyökereink közösek, hanem bizonyos értelemben a várakozásunk is. A zsidók most is várják a Messiást. A keresztények ezzel szemben tudják, hogy a Messiás már elérkezett, ugyanakkor várják az idők végezetén bekövetkező második eljövetelét. Ebben a várakozásban egységben vagyunk. A keresztények tudják, hogy Jézussal kezdetét vette Isten országának új korszaka, halálával és feltámadásával legyőzte a halált, és megnyitotta az új országot. Ez az újdonság természetesen ajándék, ugyan- akkor felelősséget is jelent, hogy mindenki munkálkodjon azon, hogy a világot átalakítsa az evangélium kovászával. Nyilvánvaló felelősségünk az is, hogy küzdjünk az antiszemitizmus minden fölbukkanása ellen.
A Szent Kereszt imádsága
