MÁJUS 3., SZERDA

 

Fülöp és Jakab apostolok ünnepe

Jn 14,6–14. Aki engem látott, az Atyát is látta

⁶Jézus azt felelte neki: »Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak általam. ⁷Ha engem megismertetek volna, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek és láttátok őt.« ⁸Ekkor Fülöp kérte őt: »Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk!« ⁹Jézus így válaszolt neki: »Annyi idő óta veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem látott, az Atyát látta. Hogyan mondhatod hát: ‘Mutasd meg nekünk az Atyát’? ¹⁰Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem? Az igéket, amelyeket én mondok nektek, nem magamtól mondom, hanem az Atya, aki bennem lakik, ő cselekszi a tetteit. ¹¹Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem. Ha másért nem, hát legalább a tettekért higgyetek.
¹²Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi majd végbe, amelyeket én teszek, sőt nagyobbakat is tesz majd azoknál, mert én az Atyához megyek. ¹³Bármit kértek az én nevemben, megteszem azt, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban. ¹⁴Ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem azt.

 

Az Egyház ma Fülöp és Jakab apostolokra emlékezik. Jakabot úgy emlegeti a hagyomány, mint Alfeus fiát, aki az apostolok küldetésének kezdetén nem akarta, hogy a pogányságból megtérteket is kötelezzék a zsidó törvények és hagyomány követésére. Fülöppel úgy találkozunk János evangéliumában, hogy elmondja Jézusnak, milyen tehetetlenek a tanítványok az éhes tömeggel szemben; aztán beszél neki a görögökről, akik látni akarják Jézust; végül itt van ez a kérés, hogy hadd láthassák az Atyát. Jézus szemrehányással válaszol: „Már oly régóta veletek vagyok, és nem ismersz, Fülöp?” Az apostolra való emlékezés segít nekünk abban, hogy Jézus tekintetével nézzük a világot. Vigyáznunk kell, mert előfordulhat, hogy régóta Jézussal vagyunk, követjük, hallgatjuk őt, mégsem ismerjük még. És itt Fülöp kérdése találkozik a mi életünkkel: a kérés, hogy megismerje Jézust, minden tanítvány kérése, aki arra hivatott, hogy apostollá váljon, Jézus küldöttévé, hogy hirdesse az evangéliumot másoknak egészen a föld végső határáig. Egészen más dolog „ismerni” Jézust, mint értesüléseket szerezni róla. Fülöp nem érti, hogy Jézust valóban ismerni azt jelenti: befogadni a szívébe, szeretni, megélni vele a küldetését, az ő érzéseit érezni. Az ember csak akkor tudja észrevenni és felismerni ennek a nagyobb szeretetnek a jellemző vonásait, ha a teljes élete része lesz Jézus életének. Fülöp az általa feltett kérdéssel arra vezet minket, hogy mélyebben keressük Isten arcát Jézuson keresztül, és vele együtt ismerjük fel, hogyan van jelen Isten minden emberben.

Imádság az apostolokkal