MÁJUS 5., PÉNTEK

 

ApCsel 13,26–33. Folytatódik Pál beszéde az antiochiai zsinagógában

26Férfiak, testvérek! Ábrahám nemzetének fiai és a köztetek lévő istenfélők! Ennek az üdvösségnek az igéje hozzánk küldetett. 27Mert Jeruzsálem lakói és a vezetőik nem ismerték el őt, hanem ítélkezésükkel beteljesítették a próféták szavait is, amelyeket minden szombaton felolvasnak. 28Mert bár nem találtak benne semmi okot sem a halálra, a kivégzését kívánták Pilátustól. 29Miután mindent végrehajtottak, ami meg volt írva róla, levették őt a fáról, és sírba helyezték. 30De Isten feltámasztotta őt a halálból, 31és több napon át megjelent azoknak, akik vele együtt jöttek fel Galileából Jeruzsálembe. Ezek tanúságot tesznek róla a mai napig a nép előtt.
32Mi is az atyáknak tett ígéretet hirdetjük nektek, 33mert azt Isten nekünk, az ő fiainak teljesítette, amikor föltámasztotta Jézust, amint meg is van írva a második zsoltárban:
‘Fiam vagy te, ma nemzettelek téged’.

 

Az apostol azt a „testvériséget” hangsúlyozza, amely egyesíti a keresztényeket és a zsidókat az Ábrahámtól való közös származásuk miatt. Ezt a dimenziót soha nem szabad elfelejteni, inkább el kell mélyíteni. Ez persze nem teszi egyszerűbbé a kapcsolatokat, de kétségtelenül arra hív, hogy mélységében, mindkét fél lelki bölcsességével tekintsünk azokra. Az apostol világosan beszél a nép vezetőinek és Jeruzsálem lakóinak a bűnéről, hogy nem ismerték fel és halálra adták Jézust. Ugyanakkor erről a misztériumról gondolkodva hangsúlyozza, hogy halála az ősi próféciák beteljesedése. Létezik egy misztérium, amelyet szemlélnünk kell, ha nem is könnyű megfejteni: ez a zsidók és a keresztények kapcsolatának misztériuma. Pál azzal folytatja a beszédét, hogy leszögezi: a keresztény igehirdetés középpontja Jézus feltámadása, ami az üdvtörténet csúcspontja. Ezt kell hirdetni. Pál összegzésképpen kijelenti: „Így mi azt az ígéretet hirdetjük nektek, melyet az Isten az atyáknak tett, amint azt ő utódaiknak teljesítette, amikor feltámasztotta Jézust.” Többes számban beszél, hogy hangsúlyozza, tanúságtétele ugyanaz, mint az apostolok és a többi tanítvány tanúságtétele, akiknek Jézus megjelent feltámadása után. És hogy hallgatóságát a Szentírás ismert szakaszainak elmélyült olvasására buzdítsa, a 2. zsoltár 7. versét idézi: „A Fiam vagy, ma adtam neked életet.” A halálból való feltámadással végleg megkezdődik Jézus uralma Isten országában.

A Szent Kereszt imádsága