ApCsel 18,9–18. Sok emberem van ebben a városban
9Az Úr pedig azt mondta éjjel látomásban
Pálnak: »Ne félj, csak beszélj és ne hallgass, 10mert én veled
vagyok. Senki sem fog hozzád nyúlni, hogy ártson neked, mert sok népem van
nekem ebben a városban.« 11Ott maradt tehát egy évig és hat
hónapig, s közben tanította nekik az Isten igéjét.
12Egyszer azonban, amikor Gallió volt Akhája prokonzulja, a zsidók
egy akarattal rátámadtak Pálra. Odavitték az ítélőszékhez, 13és
azt mondták: »Ez törvényellenes istentiszteletre beszéli rá az
embereket!« 14Mielőtt azonban Pál szóra nyitotta volna száját,
Gallió így szólt a zsidókhoz: »Zsidó férfiak! Türelemmel lennék hozzátok annak
rendje s módja szerint, ha csakugyan valami törvénytelenségről vagy nagyon
gonosz bűntettről volna szó. 15De ha tanításról, nevekről és a
ti törvényetekről folyik a vita, intézzétek el magatok. Ezekben én nem akarok
bíró lenni.« 16S elűzte őket az ítélőszéktől. 17Erre
mindnyájan megragadták Szosztenészt, a zsinagóga elöljáróját, és megverték az
ítélőszék előtt, de Gallió ezzel sem törődött semmit.
18Pál pedig még jó ideig ott maradt, aztán búcsút vett a
testvérektől. Miután Kenkreában megnyíratta a fejét – fogadalma volt ugyanis –,
elhajózott Szíriába, és vele ment Priszcilla és Akvila is.
A korintusi egyház létszámban gyorsan növekedett, ám a bajok is sokasodtak. Pál hozzájuk szóló két leveléből látjuk, milyen életteli volt a közösség, de voltak súlyos feszültségekkel terhelt időszakaik is, melyek veszélybe sodorták az egységüket. Pál valószínűleg több alkalommal elbátortalanodott, és félelem kerítette hatalmába. Látjuk ezt abból is, milyen különleges beszélgetést folytatott az Úrral, aki megjelent neki éjszaka, és így szólt: „Ne félj, hanem beszélj, és ne hallgass! Én veled vagyok, senki sem fog hozzád nyúlni vagy ártani neked.” Lukács hozzáteszi, hogy Pál úgy döntött, még másfél évig marad Korintusban, hogy hirdesse az evangéliumot. Az apostol megértette, hogy egyedül az Úr lehet az a szikla, amelyre egy hatékony és erős lelkipásztori szolgálatot lehet építeni. Az Úr volt az igazi főszereplője a keresztény közösség életének, ezért mondta Pálnak a látomásban, hogy „sok emberem van ebben a városban”. Útmutatás rejlik ebben a kijelentésben, méghozzá az, hogy hirdessük az evangéliumot a városokban. Az Úr itt, a találkozásnak ezeken a helyein, a különféle kereszteződések pontjainál akar egy olyan népet támasztani, amely emberibbé és szolidárisabbá teszi az életet.
A Szent Kereszt imádsága
