MÁJUS 2., KEDD

 

Szent Atanáz (†373), az egyiptomi Alexandria püspökének emléknapja

 ApCsel 11,19–26. Az antiochiai egyház megalapítása

 

Azok pedig, akik az István miatt kitört üldözés elől szétszóródtak, elmentek Föníciáig, Ciprusig és Antióchiáig, de nem hirdették az igét senki másnak, csak a zsidóknak. ²⁰Volt azonban közöttük néhány ciprusi és cirenei férfi, akik, mikor eljutottak Antióchiába, a görögökhöz is beszéltek, hirdetve az Úr Jézust. ²¹Az Úr keze velük volt, úgyhogy a hívek nagy számban tértek meg az Úrhoz.
²²Hírük eljutott a jeruzsálemi egyház fülébe, ezért elküldték Barnabást Antióchiába. ²³Amikor odaérkezett és látta Isten kegyelmét, megörült, és mindnyájukat arra buzdította, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az Úrban, ²⁴mert derék férfi volt, telve Szentlélekkel és hittel. Nagy tömeg csatlakozott az Úrhoz. ²⁵Barnabás azután elutazott Tarzusba, hogy felkeresse Sault, és mikor megtalálta, elhozta Antióchiába. ²⁶Egy álló esztendőn át jelen voltak az összejöveteleken, s nagy tömeget tanítottak. Antióchiában nevezték először a tanítványokat keresztényeknek.

 

A keresztény közösség először Antiochiába megy, ami a birodalom harmadik legnagyobb városa Róma és Alexandria után. Kozmopolita város, világszerte ismert nemcsak kereskedelmi, hanem kulturális és vallási jelentősége miatt is. Jól látható, hogy a kereszténység terjedésének története egybeesik azzal, hogy a városokban, főként a legfontosabbakban hirdették az evangéliumot. A kereszténység kezdettől fogva rendelkezik egy egyetemes dimenzióval, mélységében akarja megváltoztatni az emberek életét. Az első keresztény küldetés közvetlen oka egy újabb üldöztetés, a Jézus tanítványait mozgató lelki energia azonban valójában abból fakad, hogy egészen a föld végső határáig ki akarják terjeszteni az evangélium hirdetését. Ezért Antiochiába érve az igét nemcsak a zsidóknak hirdették, hanem a pogányoknak is, akik nagy számban laktak a városban. A városban el kellett hinteni az evangélium kovászát. A közösség azonnal hatalmas növekedésnek indult, olyannyira, hogy odaküldték Jeruzsálemből a Ciprusról származó Barnabást, hogy segítsen megszervezni a közösséget. Éppen Antiochiában kezdték először – 38–40 körül – Jézus tanítványait keresztényeknek nevezni, valószínűleg azért, mert a jelentős számú, pogány hitről áttérő miatt markánsan különbözött ez az új csoport a zsidó közösségtől. Mindaddig azokat, akik Jézusban hittek, különféle neveken hívták: testvéreknek, hívőknek. Most megkapták ezt a nevet, amely világosabban kifejezte, kik is a tanítványok. Lukács pár sorban fölvázolja, hogyan született meg a birodalom egyik nagyvárosában ez a közösség, ami annyira újfajta tapasztalat volt, hogy új névvel kellett illetni, a keresztény névvel. Az újdonságuk nem az volt, hogy csatlakoztak egy tervhez vagy ideológiához, hanem az, hogy követték Jézus Krisztust.

Imádság az Úr anyjával, Máriával