Boldogságos Szűz Mária, az Egyház Anyja ünnepe Szent VI. Pál
pápa (†1978) emléknapja
Jn 19,25–34. Az anya és a szeretett tanítvány
Jézus keresztje alatt ott állt anyja, anyjának nővére,
Mária, aki Kleofás felesége volt és Mária Magdolna. 26Amikor
Jézus látta, hogy ott áll az anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához:
„Asszony, nézd, a fiad!” 27Aztán a tanítványhoz fordult: „Nézd,
az anyád!” Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány.
28Jézus tudta, hogy már minden beteljesedett.
De hogy egészen beteljesedjék az Írás, megszólalt: „Szomjazom!” 29Volt
ott egy ecettel teli edény. Belemártottak egy szivacsot, izsópra tűzték és a
szájához emelték. 30Amint Jézus megízlelte az ecetet, így
szólt: „Beteljesedett!” Aztán lehajtotta fejét és kilehelte lelkét.
Megnyitják Jézus oldalát.
31Az előkészület napja volt. A zsidók arra
kérték Pilátust, töresse meg a keresztrefeszítettek lábszárát és vetesse le
őket a keresztről, nehogy szombaton is a kereszten maradjanak a holttestek, az
a szombat ugyanis nagy ünnep volt. 32El is mentek a katonák, és
megtörték a lábszárát az egyiknek is, a másiknak is, akit vele együtt
fölfeszítettek. 33Amikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy
már meghalt. Ezért nem törték meg a lábszárát, hanem 34az egyik
katona oldalába döfte a lándzsáját. Nyomban vér és víz folyt belőle.
Miután megünnepeltük pünkösd nagy ünnepét, amellyel elkezdődött
az Egyház története a világban, a liturgia arra hív, hogy Máriát mint az Egyház
Anyját szemléljük. Úgy is mondhatnánk, ez az anyaság már a kereszt alatt is nyilvánvalóvá
válik, amikor Jézus így szól Máriához: „Asszony, íme a fiad”, és a tanítványhoz:
„Íme az anyád.” Jézusnak ezek a szavai nekünk is szólnak, hozzánk, akik nagyon is
biztonságra, a problémáknak, még inkább a szenvedésnek és a gonosz kihívásainak
az elkerülésére vágyunk. Azon a napon, amikor a lándzsa átszúrta Jézus oldalát,
Mária talán jobban megértette Simeon hozzá intézett szavainak igazságát: „A te lelkedet
is tőr járja át” (Lk 2,35). Ahol a tanítványok csoportja egy kereszt – vagyis az
emberi szenvedés valamilyen formája – alatt összegyűlik, ott van az Egyház. Oda
kell mennünk, és ott kell maradnunk a világ sok kálváriájánál a sok keresztre feszített
mellett, hogy befogadhassuk azt a vigasztalást, amikor anyára, gyermekre, testvérekre
találunk, akik nem mondanak le rólunk, és nem hagynak el minket. „Attól a pillanattól
kezdve – mondja az evangélium – házába fogadta őt a tanítvány.” Jézus anyját a házunkba,
a szívünkbe fogadni annyit jelent, mint együtt lenni vele a világ keresztjei alatt
a remény, egy új élet, egy olyan új család jeleként, amely most születik. A keresztre
feszítés ikonja Máriával és Jánossal a kereszt tövében az Egyház és minden keresztény
közösség mintájává válik.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
