ApCsel 19,1–8. Pál Efezusban
1Amíg Apolló Korintusban volt, Pál bejárta a
felső tartományokat, aztán Efezusba jött, s néhány tanítványra talált. 2Ezeknek
azt mondta: »Vajon megkaptátok-e a Szentlelket, amikor hívők lettetek?« Azok
azonban azt felelték neki: »Még csak azt sem hallottuk, hogy van
Szentlélek.« 3Ő erre megkérdezte: »Hogyan vagytok hát
megkeresztelve?« Azok így feleltek: »János keresztségével.« 4Erre
Pál azt mondta: »János a bűnbánat keresztségével keresztelte a népet, s azt
mondta, hogy abban higgyenek, aki utána jön, azaz Jézusban.« 5Amikor
ezt meghallották, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevében. 6Pál
rájuk tette kezeit, és a Szentlélek leszállt rájuk, ők pedig nyelveken kezdtek
beszélni és prófétáltak. 7Ezek a férfiak összesen mintegy
tizenketten voltak.
8Azután bejárt a zsinagógába, bátran tanított három hónapon át, és
meggyőzően vitatkozott Isten országáról.
Pál megérkezik Efezusba, Ázsia provinciának ebbe a gazdag és
népes fővárosába, amely a keletet a nyugattal összekötő tengeri és szárazföldi utak
csomópontjában helyezkedik el. Az apostol három évig marad itt, missziója középpontja
lesz ez a város. Innen indul el más városokba, hogy ott is közösségeket alapítson,
és számos levelet ír onnan, például a korintusiaknak. Amint megérkezik Efezusba,
ott találja Keresztelő János néhány tanítványát. Tucatnyi emberről van szó, egy
olyan, a régióban elterjedt csoport tagjairól, akik Keresztelő Jánost tartották
a mesterüknek. „János tanítványai” mellé szegődött. Kicsiny esemény ez, amely rámutat
Pál lelkipásztori odafigyelésére, ahogyan megragad minden alkalmat az evangélium
hirdetésére, odafigyel a kérésekre, azokra is, amelyek a Jézussal való találkozásra
áhítozó emberek szívében rejtőzködnek. Pál meghallgatta és megértette a kérésüket,
lelki útjuk társául szegődött, hirdette nekik az evangéliumot, és elkísérte őket
egészen a keresztségig. Miközben az apostol rájuk helyezi kezét, a Szentlélek leszáll
a szívükbe, és Jézus tanítványaivá formálja őket. A Lélek azonnal megmutatja erejét
az új megkereszteltekben, akik elkezdtek nyelveken szólni és prófétálni – jegyzi
meg Lukács. Pál arra tanít, figyeljünk oda, hol van szükség az evangéliumra, segítségre,
irgalomra, vegyük észre a sokak szíve mélyén rejlő kérést.
Imádság a szegényekért
