ApCsel 16,22–34. A
börtönőr megtérése
22A nép is
összecsődült ellenük, a bírák pedig letépették a ruháikat, és megvesszőztették
őket. 23Sok ütést mértek rájuk, aztán börtönbe vetették őket.
Az őrnek pedig megparancsolták, hogy szigorúan őrizze őket. 24Miután
ilyen parancsot kapott, a belső tömlöcbe vitte őket, a lábukat pedig kalodába
zárta.
25Éjféltájban Pál és Szilás imádkozva dicsérték Istent, a foglyok
pedig hallgatták őket. 26Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt,
s a börtön alapjai meginogtak. Egyszerre minden ajtó kinyílt, és mindnyájuk
bilincsei leoldódtak. 27Amikor a börtönőr felriadt és azt
látta, hogy a börtön ajtajai nyitva vannak, kirántotta a kardját, és meg akarta
magát ölni abban a hitben, hogy a foglyok megszöktek. 28Pál
azonban fennhangon így kiáltott: »Ne tégy magadban semmi kárt, mert mindannyian
itt vagyunk!« 29Az erre világosságot kért, beljebb ment, és
remegve borult Pál és Szilás lábához. 30Azután kivezette őket
és így szólt: »Uraim, mit kell tennem, hogy üdvösséget nyerjek?« 31Azok
azt felelték: »Higgy az Úr Jézusban és üdvözülni fogsz, te és házad
népe.« 32Aztán hirdették neki az Úr igéjét, és mindazoknak,
akik a házában voltak. 33Ő pedig még abban az éjjeli órában
elvitte őket, megmosta sebeiket, s mindjárt megkeresztelkedett, és vele övéi is
mindnyájan. 34Aztán bevezette őket otthonába, asztalt terített
nekik, és örvendezett háza népével együtt, hogy híve lett Istennek.
Az igehirdetésnek Filippiben nem csupán egy politeista vallási környezettel kell szembenéznie, mint Lisztrában, hanem a római életstílushoz kötődő kultúrával is. A gond akkor kezdődik, amikor Pál megszabadít a tisztátalan lélektől egy szegény rabszolganőt, aki jóslásaival sok pénzt keresett gazdájának. Pál meggyógyítja őt. A megtért Lídiával együtt ez a rabszolga a második nő, aki az európai kereszténység kezdetét jelzi. A nő gazdája és annak barátai kikelnek Pál és Szilás ellen, olyannyira, hogy börtönbe juttatják őket. Az Úr azonban most is megszabadítja tanítványait a láncokból. A kereszténység első éveiben különleges kapcsolat van az evangélium és a börtön között. Máté evangélista talán ezért hangsúlyozza, hogy mindenki feladata a foglyok meglátogatása, nem csak a tanítványoké. Az első századokban a keresztények gyakori tapasztalata volt a börtön, és valójában a történelem során soha nem volt hiány a hitük miatt bebörtönzött keresztényekből. Éppen ezért ma is fontos, hogy a keresztények vigasztalást vigyenek a börtönökbe, különösen oda, ahol erőszakos légkör uralkodik. Erről beszél az Apostolok cselekedeteinek ez a története is. Pál és Szilás imádkoznak, és közben olyan „földrengést” támasztanak, amely megrengeti a falakat, lehullasztja a bilincseket, és legfőképpen megváltoztatja a börtönőr szívét, aki először meg akarja ölni őket a történtek miatt. Pál és Szilás segítenek neki megérteni, hogy mi történt. A szeretet legyőzi az ellenállását: kivezeti a börtönből, szabadon engedi és házába fogadja őket. A börtönőr egész családja megtér az evangéliumhoz. Pál és Szilás szeretete megváltoztatta azt az embert és családját.
Imádság az Úr anyjával,
Máriával
