MÁJUS 20., SZOMBAT

 

ApCsel 18,23–28. Apolló tevékenysége

²³Miután itt töltött egy bizonyos időt, útra kelt, és sorjában bejárta Galácia tartományát és Frígiát, s minden tanítványt megerősített.
²⁴Eközben egy Apolló nevű, alexandriai származású zsidó jött Efezusba, aki ékesszóló és az Írásokban igen jártas volt. ²⁵Mivel már oktatást kapott az Úr útjáról, buzgó lélekkel beszélte el és szorgosan tanította az Úrra vonatkozó dolgokat, de csak János keresztségéről tudott. ²⁶Bátran kezdett tehát működni a zsinagógában. Amikor Priszcilla és Akvila hallották őt, maguk mellé vették, és alaposabban megmagyarázták neki Isten útját. ²⁷Mikor aztán Akhájába készült menni, a testvérek buzdították, s írtak a tanítványoknak, hogy fogadják be őt. Amikor odaérkezett, sok mindenben hasznukra volt a híveknek, ²⁸mert ellenállhatatlanul megcáfolta a zsidókat a nyilvánosság előtt, s kimutatta az Írások alapján, hogy Jézus a Krisztus.

 

Ez az egyetlen hely az Apostolok cselekedeteiben, ahol szó van Apollóról. Pál beszél róla a Korintusiaknak írt első levélben, amit Efezusból küldött nekik harmadik térítőútján, vagyis azután, hogy Apolló Korintusban tevékenykedett a keresztények között. Pál véleménye Apollóval kapcsolatban megegyezik azzal, amit az Apostolok cselekedeteiben olvasunk róla: „ékesszóló és az Írásokban igen jártas ember volt”, apostoli tevékenységét „a kegyelem kísérte”. Ugyanakkor tudunk róla, hogy Apolló ténykedése aggodalmat is okozott az apostol számára, mivel két párt alakult ki a korintusi keresztények között, melyek közül az egyik Pállal tartott, a másik pedig Apollóval. Az apostol, akit aggaszt a keresztény közösség megosztottsága, határozottan lép fel, hogy a szakadás ne mélyüljön el. Így ír a korintusiaknak: „Mert mi Apolló? Mi Pál? Szolgák csupán, akik által hívők lettetek, ahogy nekik az Úr megadta. Én ültettem, Apolló öntözte, de a növekedést az Isten adta.” (1Kor 3,5–6) Azután még hozzáteszi a következőket: „Ezeket, testvérek, miattatok alkalmaztam magamra és Apollóra, hogy rajtunk tanuljátok meg: Ne többet annál, ami írva van! Senki se kérkedjék az egyikkel a másik rovására.” (1Kor 4,6) Fontos látnunk, milyen szenvedéllyel védelmezi Pál apostol a keresztény közösség egységét. Levelében dicséri Apolló igehirdetését, de figyelmezteti a keresztényeket, hogy a gőg, mely mindig ott lappang a hívek szívében, méreggé válik, megosztja és végül tönkreteszi a közösséget. Jelentős Priscilla és Aquila tevékenysége is, akik befogadják házukba Apollót, és segítenek neki, hogy még jobban megismerje az evangéliumi üzenetet. Részt kell vennünk a közösség életében ahhoz, hogy megérthessük az evangélium mély igazságát.

Előesti imádság