MÁJUS 15., HÉTFŐ


A Santa Maria in Trastevere-bazilikában a békéért imádkoznak.  

 

ApCsel 16,11–15. Érkezés Filippibe

 

 11Elhajóztunk tehát Troászból. Egyenesen Szamotrákiába jutottunk, másnap Neápoliszba, 12innen pedig Filippibe, amely Makedóniának ebben a részében az első telepes város. Ebben a városban töltöttünk néhány napot, és beszélgetéseket folytattunk. 13Szombaton kimentünk a kapun kívül a folyóvízhez; úgy gondoltuk, hogy ott az imahely. Leültünk ott, és szóltunk az asszonyokhoz, akik összegyűltek. 14A hallgatóságban volt egy Lídia nevű istenfélő bíborárus asszony Tiatíra városából, akinek az Úr megnyitotta a szívét, hogy hallgasson mindarra, amit Pál mondott. 15Miután ő és háza népe megkeresztelkedett, így könyörgött: »Ha úgy ítéltek meg, hogy hűséges vagyok az Úrhoz, térjetek be házamba és maradjatok nálam.« És erővel rá is vett minket.

  

Pált Filippiben asszonyok egy csoportja fogadja. A vezetőjük Lídia, egy textilkereskedő, istenfélő asszony. Miután meghallgatta Pált, megtér, és szeretne megkeresztelkedni. Az első megtérés Európában egy ügyesen kereskedő, Ázsiából bevándorolt, egyedülálló, emancipált nővel történik: Lukács őt a jövőbeli megtérések példájaként állítja elénk. A megtérés belső folyamatát is gondosan leírja: „Ennek megnyitotta szívét az Úr, hogy hallgasson Pál szavaira.” Az evangélium hirdetése nem a csatlakozók számától függ. Az evangélium az egyes emberek szívét hivatott megváltoztatni, és az egyes emberekben történő változásból fakad a keresztény testvériség. Az apostoli igehirdetés az emberek szívében hoz létre változást, testvéri kapcsolatban köti össze az egyes embereket. Lídiát minden családtagjával és a házukban lakó minden emberrel együtt megkeresztelik. Jelentéssel bír, hogy az első európai igehirdetés egy házban történik, már nem a zsinagógában zajlik, és nem is a római köztereken. Egy olyan kereszténység ez, amely a család arcvonásait viseli: a családét, ami nem úgy jelenik meg itt, mint egy zárt sejt, hanem mint egy otthon, amely mindenkit befogad, de közben megőrzi családias jellegét, a közvetlen, testvéri, szolidáris, szilárd kapcsolatokat. Lídia kitartó kérése, hogy vendégül láthassa Pált és a társait, az evangélium- hoz való megtérés különleges gyümölcse: „Ha nézetetek szerint az Úr híve vagyok, térjetek be házamba, és maradjatok nálam.” Lídia „erővel vette rá” őket jegyzi meg Lukács. Az idegenek befogadása az európai kereszténység gyökereibe íródott. Ha az európai egyház ki akar lépni meddőségéből, sürgősen újra éltetnie kell ezeket a gyökereket.

Imádság a békéért