MÁJUS 6., SZOMBAT

A cigány nép, a muszlim hitű is, megemlékezik Szent Györgyről (†303 körül), aki mártírhalált halt az Egyházért.

 

ApCsel 13,44–52. Pál és Barnabás a pogányokhoz fordulnak

 

⁴⁴A következő szombaton azután majdnem az egész város összegyűlt, hogy hallja Isten igéjét. ⁴⁵Mikor azonban a zsidók a sokaságot látták, elfogta őket a féltékenység, s káromlások között ellentmondtak annak, amit Pál mondott. ⁴⁶Erre Pál és Barnabás egész bátran kijelentették: »Először nektek kellett hirdetnünk Isten igéjét, mivel azonban ti visszautasítjátok azt, s nem tartjátok magatokat méltóknak az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk,

⁴⁷mert így parancsolta nekünk az Úr:
‘A pogányok világosságává tettelek téged,
hogy szolgáld az üdvösséget a föld végső határáig’«.

⁴⁸Mikor a pogányok meghallották ezt, megörültek, és magasztalták az Úr igéjét. Hittek is mindnyájan, akik az örök életre voltak rendelve. ⁴⁹Az Úr igéje pedig elterjedt az egész tartományban. ⁵⁰A zsidók azonban felizgatták a vallásos és előkelő asszonyokat, s a város első embereit. Üldözést szítottak Pál és Barnabás ellen, és kiűzték őket határukból. ⁵¹Ezek lerázták ellenük lábuk porát, és elmentek Ikóniumba. ⁵²A tanítványok pedig elteltek örömmel és a Szentlélekkel.

 

Pál apostol a következő szombaton visszatér a zsinagógába, hogy beszéljen. Az Apostolok cselekedeteinek szerzője megjegyzi: „A következő szombaton csaknem az egész város összegyűlt, hogy hallja az Isten szavát.” A mai városoknak talán még a tegnapiaknál is nagyobb szükségük van arra, hogy meghallgassák ugyanezt a szót. A félelem, az egocentrikus, beletörődő magunkba zárkózás légköre, a világban egyre jobban terjedő, oly sok embert magával ragadó eltévelyedettség érzése egy öntudatlan fohász, hogy jöjjön el hamar Jézus, érintse meg az emberek szívét. Ma is megtörténhet, hogy a féltékenység vagy az irigység erőszakkal megakadályozza az evangéliumi igehirdetést, ahogyan Pállal történt. A keresztény igehirdetés története tele van hasonló példákkal: az evangélium előtt mindig vannak akadályok, olykor éppen azok részéről, akiknek elsőként kellene befogadniuk azt. Pál mindenesetre nem adja fel, elkezd beszélni a pogányokhoz. Döntő pillanat ez az első keresztény közösség életében, egyfajta vízválasztó a keresztény misszió történetében. Lelki bölcsességéből ered ez a lelkipásztori döntés, olyan bölcsességből, amely meglátja és értelmezni tudja az „idők jeleit”. Pál megtapasztalja, hogy a pogányok nagyon nyitottak az evangélium befogadására, és érzi, nem tehet mást, mint hogy azonnal válaszol is a várakozásaikra. A pogányok szívesen csatlakoznak a keresztény hithez. Lukács jogos elégedettséggel írhatja le újra: „Elterjedt az Úr szava az egész környéken.” Nagy Szent Gergely egyik kijelentését átértelmezve hozzáfűzhetjük, hogy „az Írás azokkal együtt növekszik, akik hallgatják”. Ez olyan lecke, amit nekünk is meg kell tanulnunk saját korunkban, amikor emberek milliárdjai várják a szabadulást. Sürgető szükség van rá, hogy „az Úr szava elterjedjen”, egyetemessé váljon globalizált világunkban is, hogy megérintse és megvigasztalja a legtávolabb lévők szívét.

Előesti imádság