MÁJUS 4., CSÜTÖRTÖK

ApCsel 13,13–25. Pál beszéde a zsidók előtt a pizídiai Antiochiában

 

Azután Pál, és akik vele voltak, elhajóztak Páfoszból, és a pamfíliai Pergébe jutottak. János azonban elvált tőlük és visszatért Jeruzsálembe.
¹⁴Ők pedig átmentek Pergén, s a pizídiai Antióchiába érkeztek. Szombaton bementek a zsinagógába és leültek. ¹⁵A törvényből és a prófétákból való felolvasás után a zsinagóga elöljárói hozzájuk küldtek ezzel az üzenettel: »Férfiak, testvérek, ha van valami intelmetek a nép számára, mondjátok el!«
¹⁶Pál felemelkedett tehát, s a kezével csendet intve megszólalt: »Izraelita férfiak, és ti istenfélők, halljátok! ¹⁷Izrael népének Istene kiválasztotta atyáinkat és naggyá tette a népet, amikor Egyiptom földjén jövevények voltak. Azután hatalmas karral kivezette őket onnan, ¹⁸és negyven esztendeig tűrte viselkedésüket a pusztában, ¹⁹majd Kánaán földjén hét népet elpusztított, és sorsolással felosztotta nekik azoknak a földjét, ²⁰mintegy négyszázötven évre. Azután bírákat adott nekik Sámuel prófétáig. ²¹Ettől fogva királyt kívántak, és Isten negyven esztendőre Sault adta nekik, Kís fiát, a Benjamin törzséből való férfit. ²²Ennek elvetése után Dávid királyt támasztotta nekik, aki mellett tanúságot is tett, mondván: ‘Szívem szerint való férfit találtam, Jessze fiát, Dávidot, aki megteszi majd minden akaratomat’. ^) 23Az ő ivadékából támasztotta Isten az ígéret szerint Izrael üdvözítőjét, Jézust, ²⁴akinek eljövetele előtt János a bűnbánat keresztségét hirdette Izrael egész népének. ^{(Lk 3,3) 25}Mikor pedig János bevégezte pályafutását, azt mondta: ‘Nem az vagyok, akinek tartotok engem; íme, utánam jön, akinek a lábáról a saruit sem vagyok méltó megoldani.’

 

Pál a pizídiai Antiochiába érve ismét a zsidó közösséghez megy, akik meghívják, hogy beszéljen a zsinagógában a következő szombati szertartáson. És az apostol itt mondja el a zsidóknak első nagy beszédét. Lukács már korábban elbeszélte, mit mondott Péter, majd hogy miről beszélt István. Most Pálon van a sor, hogy hirdesse az evangéliumot a zsidó világban. Jól tudja, milyen mély Izrael népének vallásos elhivatottsága, ezért amikor az evangélium misszionáriusaként elmegy egy-egy városba, mindig meglátogatja a zsidó közösséget. De saját tapasztalatából kiindulva tisztában van azzal is, hogy a valahová tartozás magában hordozza a büszkeség kísértését, ami által az ember könnyen érzéketlenné válik Isten és az ő szava iránt. Pál meghallgatja a törvényt és a prófétákat, ahogyan oly sokszor tette ifjúkorában is, most azonban Jézus tanítványaként hallgatja, miután mély belső változáson ment keresztül. Felelősségének érzi, hogy az őt átformáló keresztény nézőpontból magyarázza Isten és az ő népe kapcsolatának egész történetét. Tisztelettel fordul hallgatóságához: „Izraelita férfiak és ti istenfélők, figyeljetek!” Átérzi a pillanat súlyát, és új, keresztény szempontból vázolja fel előttük az Istenről és népéről szóló történetet.

Imádság az Egyházért