ApCsel 18,1–8. A korintusi közösség alapítása
1Ezek után
eltávozott Athénból, és elment Korintusba. 2Itt találkozott egy
Akvila nevű, Pontuszból származó zsidóval, aki nemrégen jött Itáliából – mivel
Klaudiusz elrendelte, hogy az összes zsidó távozzon Rómából –, meg a
feleségével, Priszcillával, és elment hozzájuk. 3Mivel ugyanaz
volt a mesterségük – sátorkészítők voltak –, náluk maradt és dolgozott. 4Minden
szombaton vitatkozott a zsinagógában, hirdette az Úr Jézus nevét, és igyekezett
meggyőzni a zsidókat és a görögöket.
5Amikor pedig Szilás és Timóteus megjöttek Makedóniából, Pál még
többet fáradozott az igehirdetésben, és bizonyította a zsidóknak, hogy Jézus a
Krisztus. 6Mivel azok káromlások között ellentmondtak neki,
lerázta ruháit, és azt mondta nekik: »A fejeteken a véretek! Én tiszta vagyok,
és mostantól fogva a pogányokhoz megyek.« 7Elköltözött tehát
onnan, és betért egy bizonyos Tíciusz Jusztusz nevű istenfélő férfinak a
házába. Az illető háza a zsinagóga mellé épült. 8Kriszpusz
pedig, a zsinagóga elöljárója hitt az Úrban egész házával együtt, sőt, a
korintusiak közül sokan, akik hallgatták, hittek és megkeresztelkedtek.
Korintus egy kozmopolita görög város volt, amely kikötőinek kereskedelméről volt híres. Amint megérkezett a városba, Pál a kikötő népes negyedei felé indult, ahol Aquilával és Priscillával, egy zsidó-keresztény házaspárral találkozott, akik Rómából menekültek el Claudius császár zsidóellenes rendelete elől. A római közigazgatás nem tett különbséget a két csoport, a kereszténységre áttért zsidók és a többi zsidó között. Pál ennél a családnál szállt meg, és velük együtt dolgozott a megélhetésért. Szombaton szokás szerint elment a zsinagógába, hogy elmagyarázza mindenkinek: Jézus a Messiás. Fontos, amit a szerző mond Pálról: „Egészen a tanításnak szentelte magát.” Olyan útmutatás ez, amelynek minden mai keresztény közösséget rá kell ébresztenie arra, hogy sürgősen hirdetni kell újra az evangéliumot. A misszió célja, hogy a hívők életében az Isten szava kerüljön az első helyre. Ez mozgatta Pált, aki testestül-lelkestül átadta magát ennek a küldetésnek. A gyümölcsök nem is várattak magukra: megtért Kriszpusz is, a zsinagóga vezetője. Korintusban pedig népes közösség alakult ki, akik között nagy számban voltak kereskedők, tengerészek, rabszolgák és felszabadított rabszolgák. Egy kikötővárosra jellemző, életerős, színes, dinamikus csoport jött létre, amelyben éppen összetettsége miatt nem kevés konfliktussal járt az együttélés. Ez a közösség mégis a remény kézzelfogható jele volt Korintus lakói számára. Kéri az Úr a mi közösségeinktől is, melyek gyakran kisebbségben vannak sokszínű, pluralista városainkban: legyünk a béke és a szeretet otthonai, amelyek emberségessé teszik az egész várost.
Imádság az Egyházért
