ApCsel 8,5–8.14–17; Zsolt 66 (65); 1Pt 3,15–18; Jn 14,15–21
Jézus gondolatait aggodalom uralta a tanítványok jövője miatt. Kezdettől fogva élt benne ez az aggodalom, de aznap este a maga teljességében, drámaiságában élte meg. Ebből az érzésből fakadtak a szavak, amelyeket a vacsora elején mondott: „Vágyva vágytam rá, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek” (Lk 22,15). Találkozni vágyott a tanítványaival, hogy átadja nekik örökségét, amelynek meg kell maradnia az idők folyamán. Azon a vacsorán érte el a csúcspontját ez az ajándékozás. És mi is átéljük ezt minden vasárnapi szentmisén. Sőt, azon a vacsorán már ott volt minden szent liturgia, amelyet minden korban, a világ minden részén bemutattak. Jézus azt mondja nekik, hogy nem hagyja őket egyedül, mintha magukra hagyott árvák lennének. Erős ószövetségi jelentéstartalommal bír ez a ki- fejezés, az árva annak az embernek a mintaképe, aki a hatalmasok kezébe kerül, akivel nem kevés igazságtalanság történik. Jézus nem hagyja védte- lenül tanítványait. Hírül adja a Vigasztaló közelségét, aki „az igazság Lelke”. A Szentlélekre a „Vigasztaló” (szó szerint: „segítségünkre siető”) kifejezést használja: ő az, aki minden körülmények között segít, különösen a legnehezebb helyzetekben. Amíg velük volt, maga Jézus segítette, tanította, védte őket. Szükség van Jézus Lelkére, mert olyan Lélek, amelyet a világ nem lát, és nem ismer. Idegen e világ gondolkodásmódjától, a hazug ideológiáktól, azoktól az elfajult rendszerektől, amelyek elnyomják az embereket, és fenn- tartják az erőszakot. Jézus Lelke idegen attól a sok lélektől is, amelyek szívünket és gondolatainkat uralják.
Tisztábban kell látnunk a valóságot, fel kell ismernünk, hogy valóban sok gonosz lélek jár közöttünk. Ezek a lelkek nem furcsák, hanem a normalitás látszatát öltik magukra. Valójában mindannyian be kell hogy is- merjük, hogy szépen csendesen megszálltak minket ezek a gonosz lelkek, még csak ellent sem álltunk nekik. Ők azok, akik károkat okoznak, akik növelik az erőszakot, a magányt, az ellenségeskedést, a háborúkat. Arra van szükségünk, hogy az Úr Lelke leszálljon, és egy lelki földrengés során meg- mozdítsa szívünk kemény és bezárt falait. A szeretet kicsiny lángja, amelyet a Lélek a tanítványok és mindannyiunk szívében elhelyez, az a belső erő, amely megtart minket életutunk során, és növeli hasonlatosságunkat az Úr Jézushoz.
Imádság az Úr napján