Antiochiai Szent Ignác (†107) püspök emléknapja, akit halálra ítéltek, Rómába vittek, és ott vértanúhalált halt.
Pál arról beszél, hogy Rómában is szívesen hirdetné az evangéliumot. Az apostol tudja, hogy az evangélium kincs, amit ajándékba kapott, és amit hirdetnie kell másoknak, különösképpen a pogányoknak. Az evangéliumban „Isten üdvösséget hozó ereje” rejlik, vagyis olyan erő, amely mindenkit képes üdvözíteni. Ám az apostol számára a hit nem egyenlő egy tanítás egyszerű elfogadásával, sokkal inkább a Jézusnak való teljes önátadást jelenti. Először minden zsidót, majd minden görögöt meghív az Úr befogadására. Pált emészti a vágy, hogy hirdesse ezt az evangéliumot. S ugyanígy kellene, hogy eméssze a tanítványokat is minden időben, de különösen most, az új évezred küszöbén, amikor megújult formában és hittel kellene prédikálniuk. Pál Habakuk prófétát idézi: „Akinek nem igaz a lelke, az el- bukik, de az igaz élni fog hűségéért” (Hab 2,4). Ebben a szakaszban arról olvashatunk, hogy a tisztességtelen ember tulajdonképp istentelen, olyan, aki eltávolodott Istentől. Azok az igazak, akik mindig hűségesek hozzá, és rábízzák magukat, ezért igaz élet csak a hitből és az Istenre hagyatkozásból fakadhat. A ma embere sokféle módon próbál értelmet adni az életének, s gyakran lép olyan útra, mely később tévesnek, nem kielégítőnek vagy hamisnak bizonyul. A teljes életre vezető út az, amit a hit és az istenfélelem fénye világít be. Ez Jézus útja: aki az evangéliumot követi, legyőzi a bűnt és a halált, és részesül a feltámadásban.
Imádság
az Úr anyjával, Máriával
